Szeretném minden kedves látogatómat felhívni egy-pár dologra!
Nos,nemrég nyitottam(úgy 2 hete) és már több mint 200 látogatóm van, ennek nagyon örülök.
Ez két hét alatt nagyon jó!!! Csakhogy van itt valami. A blogom NEM az Alkonyatról szól. Nagyon-nagyon szeretem az Alkonyatot, mint az a nevemen is látszik, de már minden egyes blog az Alkonyatról szól...és én úgy döntötem,hogy valami különlegeset akarok írni, amilyet még senki sem írt. Rájöttem ebbe a két hétbe, hogy csak azért kattintanak a blogomra, hogy még egy Alkonyatos fanfiction-t olvassanak...vagy azt hiszik, hogy arról szól. De mikor följönnek és meglátják, hogy miről szól, már mennek is el. Ez nekem nagyon rosszul esett. Éppen azért írtam másról, mert az egész Blogspot Alkonyatos történetekről szól és én úgy gondoltam, hogy nem írok még eggyel több ilyet, hiszen már van belőle 1000 ha nem több. Annyi, hogy egy élet is kevés lenne rá, hogy mindet el tudnánk olvasni!!! Az én blogom kitűnik a többi közül. És aki följön ide( tisztelet a kivételnek)
meglátja a blogom és azt gondolja magában, hogy hú de sz*r, meg nem sztárokról szól...tudjátok ez nagyon rosszul esik nekem!!! Na és akkor mi van??? Nem szólhat minden Miley Cyrusról...meglátjátok egy-két év múlva már nem lesz akkora sztár...meg Robert,Kristen...szeretem őket de én különleges blogot akartam írni...de midnenki csak az Alkonyatról akar olvasni. Én a történetem írását abból merítettem, hogy láttam sok angol filmet, amik ebben a korban játszódtak, és megihlettek. Ti már azt hiszitek minden csak a sztárokról szól.Pedig nem!!! Meghogy unalmas a blogom és sok helyesírási hiba van benne. Az igaz,hogy volt benne de szerintem nektek is lenne benne, ha még este fél 10-kor ott ülnél és azon izgulsz hogy tetszik-e az olvasóknak vagy mit szólnak hozzá! Ebből amit most leírtam arra akartam kilyukadni, hogy egy régmúlt időről írt történet is lehet jó, izgalmas, nem kell attól sztárokról szólnia...ugyanis én sokkal jobban értek az ilyen törikhez, mint az Edward és Bella vagy Nessie és Jacob történetekhez.Persze nem mindenkinek tetszhet,ezt is megértem.De azt kérem hogy ezt értések meg...nem mindig a csilli-villi törik a jók...én is nagyon sokat dolgoztam mire ezt így kialakítottam!!! És ha arra szavazol,hogy rossz a törim, az a te bajod!!! Akkor írd is le miért rossz! Egy kicsit mindenki nézzen magába...már modern világban élünk és minden az amerikai "hírességekről" szól, és már magyarságunk nem is lesz, elfeledjük azt. Minden róluk szól...lassan már angol lesz az anyanyelvünk is annyira beleolvadunk az amerikaiak csapdájába. És attól, hogy a 19.-20. századról írok még nem azt kell gondolni, hog sz*r, unalmas a törim.És sokak lenézik, hogy hogy tudok ilyet írni. Jó könnyen!!! Csak ennyi lett volna a közlendőm, remélem midnenki egy kicsit magába szállt és elgondolkodik ezen!!!Ehhez még egy szólást írok: "Nem minden arany, ami fénylik!" Aki érti, az remélem tudja mire gondolok, aki meg nem az így járt!
És a kövi feji holnap vagy holnapután lesz fent! Már akit érdekli!!!
Nah én mentem!
Bye-bye!
2010. január 8., péntek
2010. január 5., kedd
2.fejezet- A jóslat beteljesedik
1950. július 13.-a, péntek van. Az itteni emberek nagyon babonásak voltak, mint ahogy én is. A családomban senki sem babonás, mindig is zagyvaságnak tartották a péntek 13.-ai babonát. Én viszont nem. Mindig is tudtam, éreztem, hogy egyszer történni fog valami velem ezen a napon, ami nagyon nagy hatással lesz rám. Dehát mindek is ez a beszéd??? Hiszen ilyen tényleg nincs? Tényleg zagyvaság az egész? A tegnap este az nagyon rossz volt....
-Hát te megint hol kóvályogtál, fiam?-kérdezte anya Sam-et, mihántst betoppant.
-Ööö..hát csak megnéztem a várost-hazudott vállrángatva Sam és bement a szobába.
-Anya, én megmondom neki,hogy máma kapni fog...jó?!-mondtam anyának miközben George-t fürdettem. Szerettem fürdetni, főleg George-t, mert hagyta magát...Mandy-t nem szerettem fürdetni, mert mindig nyavalygott. Mikor kész voltam, anya átvette tőlem az irányítást.
Bementem a szobába, ahol Sam is volt. És ekkor megmondtam neki.
-Sam, ha máma hazajön apa, kapni fogsz!-Sam nagyon hülyén bambult rám, tettette az arckifejezésével, hogy nem tudja miről van szó, de nagyon is tudta.
-Hé Hol(A Holly becézése-a szerk.), nem tudom miről beszélsz!-nézett rám még mindig bambán,miközben felállt és felém tartott, mikor odaért hozzám megállt, és végignézett rajtam, mintha csak egy uraság lenne, és lenézve nézne engem, mint a szegényembert. Persze az is voltam. De ő is az. Ezt nem igazán értettem. Utál? Skóciában sohasem utáltuk egymást, főleg nem Sammel. Sammel jöttünk ki a legjobban. Most meg utálna? De miért?
-Tudod nagyon jól, hogy miről beszélek, Sam.-ezúttal én is jól végigmértem.
-Nem tudom miről beszélsz, és azt sem, hogy miért akarsz nekem rosszat!-még mindig tettette az ártatlant.
-Hát jó, megmondom mi bajom van. Elegem van belőled az. Reggel miután apa fölkel és elmegy te is mindjárt elmész...és hova?...hát a kocsmába meg a nők után menni...mivel tudom hogy máma nem kellett bemenned dolgozni, mert a főnököd temetésre ment, és nem akart benneteket egyedül hagyni, ezért ma szabadságot kaptatok, hogy otthon többet tudjatok segíteni a családtagjaitoknak, dehát te azt már nem hallottad meg.Te nem tudod milyen sorsunk van?Rosszabb sokkal mint Skóciába volt.De te nem segítesz semmit,csak kocsmázol meg a nőket hajtod. Se fát meg szenet nem hordasz a csarnokból, nem segítesz a kútból vizet hordani, sem a testvéreinkre vigyázni.Milyen egy szélhámos, semmirekellő, gonosz, érzéketlen ember vagy te...-csak úgy tódultak ezek a szavak belőlem. Miután befejeztem olyan mérges arcot vágott, hogy azt hittem, ott azon nyomban nekem jön és megver. De ő visszavágott egy válasszal.
-Te még is mit képzelsz magadról? Ki vagy te itt? Én azt csinálok, amit akarok én már 18 éves vagyok, tudtommal nagykorú,amit a törvény is kimond. És mit osztogatod itt az észt te 14 éves kis mitugrász. Örülj neki, hogy eltartalak...-vitatkozott velem halálos bátorsággal.
Én ekkor már nagyon elememben voltam.
-Te tartasz el? Akkor én már meghaltam volna régestelen rég. Apa tart el bennünket, a pár pennyével, amit nagy keserves kínok közt keres meg, te meg a béred eliszod a kocsmába és még ki tudja mikre költöd el...úgyhogy jobb ha nem mondasz semmit,mert nagyon mérges vagyok.-és tényleg lángoltam a dühtől. At arcom, mint a tűz, olyan forró volt. Ő újabb válasszal állt elő.
-Jaj,de nagyon megijedtem tőled, te kis boszorkány...babonás kis boszorkány...holnap péntek 13, vigyázz nehogy valami balszerencse történjen veled...dárga kicsi boszokány-itt félbe szakítottam az üvöltésemmel.
-Hogy te milyen egy mocskos szemétláda vagy!!!...-de még be sem fejeztem, bejött apa a szobába.
-Hé, gyerekek mi folyik itt? Mi ez a nagy lárma? És ki beszél az előbb ilyen csúnyán?-nézett rám apa kíváncsian.
-Apa, csak tudod az van, hogy Sam megint nem segített nekünk semmit...reggel mikor te elmentél, azonnal elviharzott a kocsmába meg a városba csellengeni. Ugyanis máma nem kellet neki bemennie dolgoznia, mert a főnöke temetésre ment és nem hagyta ott őket egyedül. Reggel fél 6-tól este 7-ig...és most ezt megemlítettem neki, és neki áll följebb..apa légyszíves csinálj valamit, vagy ennek nem lesz jó vége, ha egyfolytában ez megy!!!
Apa végül elrendezte a dolgot. Sam-nek büntetést adott és megfenyegette, ha még egyszer le mer menni a kocsmába és nem adja oda bérét a közös kalapba, súlyos következménye lesz, és még a munkahelyéről is kirúgatja. Ekkor már belátta és meg sem mert mukkani. Mindezt anya nem hallotta,ő lenn volt vizet hordani. De még halkan odavetette Sam nekem, mikor már senki sem hallotta:
-Most remélem örülsz...légy boldog.-de láttam rajta, hogy igenis nekem van igazam és nem neki! Akármennyire is nem akarja. Tehát ezt történt tegnap. Ami ma történt, az még jobban megváltoztatott mindent. Tehát a ma történtek...
Reggel mikor fölébredtem, furcsa érzésem támadt. Valami nyugtalanító, valami természetfeletti, valami...megmagyarázhatatlan...de mégis furcsa. Először is anya még aludt. Én keltem föl legelőször.Senki sem ébredt fel rám. Sam itthon volt, és aludt kényelmesen, egyedül a saját ágyán.Kimentem a konyhába, és egy cetlit találtam a konyhasztalon. Apa írta. Ez állt benne:
"Drága lányom, Holly!
Anyád és tesvéreid ma nem kelnek korán...anyád mondta tegnap. Nagyon elfáradtak és nem bírnának fölkelni, de tudom, hogy te mindig fölkelsz. Ezért arra kérlek,hogy menj el a piacra és vegyél kakukkfüvet, mert George-nak kell, mert náthás, és fáj a torka. A kakukkfű meggyógyítja. Ott a pénz az asztalon, amennyit tudsz hozni abból a pénzből, annyit hozzál.
Szeretettel csókól, apád"
Még egyszer benéztem, hogy nem kelt-e fel valaki, de midnenki úgy aludt, mitn a bunda. George tényleg beteg volt, mert horkolt, őrá ez nem jellemző. Fogtam a pénzt, és már futottam is ki az ajtón, egyenes ki az utcára. Már reggel korán nagyon meleg volt. Az élet már javába ment. Emberek mentek mindenhol, persze csak szegények, pompás ruhába öltözött embereket egyet se lehetett látni. Miközben mentem a piacra egy kics, érdekes, furcsa házra ki volt ragasztva egy írás. Ez áltt rajta:
" Margaret Josephson, jósnő. Ingyen jóslás"
-Hát te megint hol kóvályogtál, fiam?-kérdezte anya Sam-et, mihántst betoppant.
-Ööö..hát csak megnéztem a várost-hazudott vállrángatva Sam és bement a szobába.
-Anya, én megmondom neki,hogy máma kapni fog...jó?!-mondtam anyának miközben George-t fürdettem. Szerettem fürdetni, főleg George-t, mert hagyta magát...Mandy-t nem szerettem fürdetni, mert mindig nyavalygott. Mikor kész voltam, anya átvette tőlem az irányítást.
Bementem a szobába, ahol Sam is volt. És ekkor megmondtam neki.
-Sam, ha máma hazajön apa, kapni fogsz!-Sam nagyon hülyén bambult rám, tettette az arckifejezésével, hogy nem tudja miről van szó, de nagyon is tudta.
-Hé Hol(A Holly becézése-a szerk.), nem tudom miről beszélsz!-nézett rám még mindig bambán,miközben felállt és felém tartott, mikor odaért hozzám megállt, és végignézett rajtam, mintha csak egy uraság lenne, és lenézve nézne engem, mint a szegényembert. Persze az is voltam. De ő is az. Ezt nem igazán értettem. Utál? Skóciában sohasem utáltuk egymást, főleg nem Sammel. Sammel jöttünk ki a legjobban. Most meg utálna? De miért?
-Tudod nagyon jól, hogy miről beszélek, Sam.-ezúttal én is jól végigmértem.
-Nem tudom miről beszélsz, és azt sem, hogy miért akarsz nekem rosszat!-még mindig tettette az ártatlant.
-Hát jó, megmondom mi bajom van. Elegem van belőled az. Reggel miután apa fölkel és elmegy te is mindjárt elmész...és hova?...hát a kocsmába meg a nők után menni...mivel tudom hogy máma nem kellett bemenned dolgozni, mert a főnököd temetésre ment, és nem akart benneteket egyedül hagyni, ezért ma szabadságot kaptatok, hogy otthon többet tudjatok segíteni a családtagjaitoknak, dehát te azt már nem hallottad meg.Te nem tudod milyen sorsunk van?Rosszabb sokkal mint Skóciába volt.De te nem segítesz semmit,csak kocsmázol meg a nőket hajtod. Se fát meg szenet nem hordasz a csarnokból, nem segítesz a kútból vizet hordani, sem a testvéreinkre vigyázni.Milyen egy szélhámos, semmirekellő, gonosz, érzéketlen ember vagy te...-csak úgy tódultak ezek a szavak belőlem. Miután befejeztem olyan mérges arcot vágott, hogy azt hittem, ott azon nyomban nekem jön és megver. De ő visszavágott egy válasszal.
-Te még is mit képzelsz magadról? Ki vagy te itt? Én azt csinálok, amit akarok én már 18 éves vagyok, tudtommal nagykorú,amit a törvény is kimond. És mit osztogatod itt az észt te 14 éves kis mitugrász. Örülj neki, hogy eltartalak...-vitatkozott velem halálos bátorsággal.
Én ekkor már nagyon elememben voltam.
-Te tartasz el? Akkor én már meghaltam volna régestelen rég. Apa tart el bennünket, a pár pennyével, amit nagy keserves kínok közt keres meg, te meg a béred eliszod a kocsmába és még ki tudja mikre költöd el...úgyhogy jobb ha nem mondasz semmit,mert nagyon mérges vagyok.-és tényleg lángoltam a dühtől. At arcom, mint a tűz, olyan forró volt. Ő újabb válasszal állt elő.
-Jaj,de nagyon megijedtem tőled, te kis boszorkány...babonás kis boszorkány...holnap péntek 13, vigyázz nehogy valami balszerencse történjen veled...dárga kicsi boszokány-itt félbe szakítottam az üvöltésemmel.
-Hogy te milyen egy mocskos szemétláda vagy!!!...-de még be sem fejeztem, bejött apa a szobába.
-Hé, gyerekek mi folyik itt? Mi ez a nagy lárma? És ki beszél az előbb ilyen csúnyán?-nézett rám apa kíváncsian.
-Apa, csak tudod az van, hogy Sam megint nem segített nekünk semmit...reggel mikor te elmentél, azonnal elviharzott a kocsmába meg a városba csellengeni. Ugyanis máma nem kellet neki bemennie dolgoznia, mert a főnöke temetésre ment és nem hagyta ott őket egyedül. Reggel fél 6-tól este 7-ig...és most ezt megemlítettem neki, és neki áll följebb..apa légyszíves csinálj valamit, vagy ennek nem lesz jó vége, ha egyfolytában ez megy!!!
Apa végül elrendezte a dolgot. Sam-nek büntetést adott és megfenyegette, ha még egyszer le mer menni a kocsmába és nem adja oda bérét a közös kalapba, súlyos következménye lesz, és még a munkahelyéről is kirúgatja. Ekkor már belátta és meg sem mert mukkani. Mindezt anya nem hallotta,ő lenn volt vizet hordani. De még halkan odavetette Sam nekem, mikor már senki sem hallotta:
-Most remélem örülsz...légy boldog.-de láttam rajta, hogy igenis nekem van igazam és nem neki! Akármennyire is nem akarja. Tehát ezt történt tegnap. Ami ma történt, az még jobban megváltoztatott mindent. Tehát a ma történtek...
Reggel mikor fölébredtem, furcsa érzésem támadt. Valami nyugtalanító, valami természetfeletti, valami...megmagyarázhatatlan...de mégis furcsa. Először is anya még aludt. Én keltem föl legelőször.Senki sem ébredt fel rám. Sam itthon volt, és aludt kényelmesen, egyedül a saját ágyán.Kimentem a konyhába, és egy cetlit találtam a konyhasztalon. Apa írta. Ez állt benne:
"Drága lányom, Holly!
Anyád és tesvéreid ma nem kelnek korán...anyád mondta tegnap. Nagyon elfáradtak és nem bírnának fölkelni, de tudom, hogy te mindig fölkelsz. Ezért arra kérlek,hogy menj el a piacra és vegyél kakukkfüvet, mert George-nak kell, mert náthás, és fáj a torka. A kakukkfű meggyógyítja. Ott a pénz az asztalon, amennyit tudsz hozni abból a pénzből, annyit hozzál.
Szeretettel csókól, apád"
Még egyszer benéztem, hogy nem kelt-e fel valaki, de midnenki úgy aludt, mitn a bunda. George tényleg beteg volt, mert horkolt, őrá ez nem jellemző. Fogtam a pénzt, és már futottam is ki az ajtón, egyenes ki az utcára. Már reggel korán nagyon meleg volt. Az élet már javába ment. Emberek mentek mindenhol, persze csak szegények, pompás ruhába öltözött embereket egyet se lehetett látni. Miközben mentem a piacra egy kics, érdekes, furcsa házra ki volt ragasztva egy írás. Ez áltt rajta:
" Margaret Josephson, jósnő. Ingyen jóslás"
"Péntek 13.-a"-ötlött az eszembe hirtelen. Nem állhattam meg, hogy be ne menjek. Muszáj oda bemennem, megnézetem, mi lesz a sorsom. Persze erről nem szólok senkinek. Hiszen ez a nap nagyon furcsán kezdődött és babonás is. Erről nem szólok otthon, hiszen úgyis bolondnak tartanának, hogy ilyen őrültségeket csinálok. Ebbe még anya sem adott igazat nekem. Beléptem az ajtón. Egy kísérteties, majdnemcsak sötét helyiségben találtam magamat. Amint beléptem magam mellett egy asztalt láttam, tűzhelyet, edényeket, biztos ez volt a konyha. Mentem pár lépést és megláttam egy titokzatos ajtót, ami eltért a többitől. Boltozatos, kristáylokkal kirakott ablaka volt, sötétbarna ajtaja tele volt fura faragásokkal. Bentről nem lehetett semmit sem hallani. Bekopogtattam, megszólalt a hang, hogy "gyere" és én benyitottam. Elámultam a látványtól. Benn a szoba közepén egy nagy aztal, a közepén egy hatalmas jósgömb, a szoba fala citromsárga volt, mindenhol köpenyek, varázslatos italok, gömbök voltak.
-Szia, kedveském, miben segíthetek?-kérdezte a hölgy. Még meg sem néztem, hogy néz ki. Rajta is elámultam. Nem úgy nézett ki, ahogy elképzeltem. Azt hittem, ilyen vén, félelmet keltő aszonyság lesz a helyébe,de nem. Szőke haja leért a derekáig, kék szeme kedvesen mosolygott, karcsú és magas volt. Zöld köpönyeget viselt, így nem láttam, mi volt alatta. Most válaszoltam csak:
-Jó reggelt!Ööö...szeretném, ha jósolna nekem.-válaszoltam félénken mert féltem hogy mit fog szólni.
-Nem vagy te még ehhez egy kicsit fiatal?-vonta fel a szemöldökét. Az is szép, fekete, ívelt volt neki.
-Nem, 14 éves vagyok, legyen szíves! Kérem!-könyörögtem, még a tenyerem is összekulcsoltam.
A nő még gondolkozott és válaszolt.
-Jól van,nem bánom, ha ennyire akarod, de meg kéne tudnom a nevedet.-intett hogy üljek le. Odamentem és leültem...a pénzt a zsemebembe raktam, nehogy elvesszen. Még egy kérdésem volt.
-Ugye ingyen jósol, mert ha nem, akkor nem kérem!-szabadkoztam. A nő kedvesen rám mosolygott és válaszolt.
-Hát persze...mint a papíron is kinnt van a házamon. Hát akkor kezdhetnénk is.
Kicsit megijedtem és kedztem félni. Mi lesz ha valami borzalamst jósol. Már bántam, hogy bejöttem. De már nem volt visszaút!
-A nevem Holly McKanzie.
-Hát köszöntelek a jósdámban kedve Holly! Akkor talán kezdhetnénk is!
-Nyújtsd a tenyered!-kinyújtottam feléje, de még mindig égtem a félelemtől. Éreztem, hogy valami rendkívüli fog történni. Az érzésem beigazolódott. A nő 2-3 percig nézte a tenyerem és egyre rémültebb lett az arca. Majd levette a kezét a kezemről és mormolt valamit, utána a gömb előttünk elkezdett fényesen világítani, mint a petróleum-lámpa. Valamit megint mormolt, csak az én nevem értettem belőle egyedül, a többit nem. És ekkor megszólalt:
-Holly, veled valami nagyon nagy dolog fog történni, ami teljesen megváltoztatja az egész lényed és kihat mindenedre. És ami teljességgel lehetetlen ebben a világban. Arra akartam kilyukadni, hogy meg fogsz ismerkedni egy olyan fiúval, aki a te világodtól távol áll, teljesen más világ, tehát nagyon gazdag, pompában, fényben éll, de te...te...ilyen nem lehet...!-a nő ki volt kelve...én mostmár nagyon féltem majdnem elfutottam, de kíváncsi voltam, hogy én mit csinálok. Annyira féltem, hogy remegtem ,de azért mégis megszólaltam:
-Asszonyom...mi van vel...?-elcsuklott a hangom, és már nem tudtam beszélni.
-Sajnálom, hogy megijesztettelek, kedvesem, de amit láttam az teljesen lehetetlen, és még sosem láttam életemben ilyen jóslatot.-ő is remegett, de nem tudtam mit fogok ÉN csinálni. Mitől ijedt meg ennyire?
-Kérem asszonyom, mondja el!-kérleltem, mert már nagyon el szerettem volna menni.
-Holly, te bele fogsz szeretni abba a fiúba, és ő is beléd!-elsikítottam magamat reflexszerűen.
Margaret nem ijedt meg, mintha csak tudta volna,hogy ez lesz. Én meg őrülten kiabáltam:
-Maga miket beszél össze? Ez tényleg lehetetlen, maga bolond!!! Elhiszem, hogy miért adta ingyen a jóslást...mert őrültség az egész! És senki nem jön magához! Soha nem szeretnék bele egy hülye, gazdag, nagyképű fiúba! Maga egy őrült nő!-miután ezeket kimondtam kifutottam a szobából és még egyet sikítottam, mert a küszöbön ott volt Margaret fekete macskája, az fájdalamsan felnyávogott én meg szaladtam ki az utcára. Egyből a piac felé vettem az irányt. Úristen! Hogy mehettem be ilyen őrült nőhöz? Méghogy beleszeretek egy gazdag fiúba? Milyen badarság! Igazuk volt anyáéknak! Az egész babonaság egy nagy humbuk. Nemhiába adta ingyen a jóslált, hiszen nem járt hozzá senki. Ilyen bolond nőhöz ki járna? El kell felejtenem ezt az egész péntek 13.-át és nem a babonasággal foglalkozni. Nagyon meleg volt, számításaim szerint 39 fok volt. Elkedztem futni, mert mindjárt bezár a piac és még nincs meg a kakukkfű George-nak,aki már várja, hogy megigya a jó meleg, gyógító teát. Erre gondolva futni kezdtem és befordultam a sarkon, amerre a piac volt. De miután befordultam egy nagyon nagy ütést éreztem a fejemben...ezután elsötétült minden. Arra ébredtem, hogy sajog a fejem, mintha ezer kalapács ütné. Hangokat is hallottam de nem tudtam pontosan kivenni.
Valaki szólongatott. Az a hang kedvesen csengett a fülembe, ezért föleszméltem egy kicsit, de nem tudtam megmozdulni és a szemem sem nyitottam ki csak a hőséget éreztem magam körül a föld is nagyon forró volt, de egyszerűen nem tudtam még megmoccani sem. Ekkor megint hangokat hallottam, most erősebben:
-Milford, maga szerencsétlen, hogy lehetett ennyire ostoba!? Ideállt pont a sarokra, ahol akárki beleütközhet...maga nincs észnél. Most mit csináljunk? Elájult és nem ébred fel. Ráadásul egy szegényleány, nagyon gyenge, és nagyon erős ütés érte! Én 14 évesnek nézem. Megpróbálom felébreszteni. Hahó...ébredjen fel...!
A vállamat kedzte rángatni nem erősen, ekkor megfogta a kezem...nagyon meleg, puha, erős kéz volt ez, de nem fogta erősen a kezem,de éreztem,hogy erős az a kéz. Ekkor kinyitottam a szemem.
Amit láttam, azt hittem, csak álmodom. Egy kék szempár engem nézett kétségbeesve.Egyből fölültem. Azt sem tudtam hirtelen hol vagyok. Előrenéztem és magam előtt láttam egy lovaskocsit. De nem akármilyet. Egy előkelő lovaskocsit. Ránéztem az illetőre, aki az előbb szólított. Szőke haja ragyogott a napfényben, kék szemében ezer fény játszott, ami szebb volt bármilyen szivárványnál. Tollas előkelő kalapot viselt, és bugyros, ezüst, a kalaphoz illő,előkelő ruhát, és fekete cipőt. Mint a grófok. Te jó Isten! A gróf állt itt előttem, és nem hajoltam meg. Mikor ránéztem a lovaskocsira, már tudnom kellett volna, hogy kivel van dolgom. Fölálltam és meghajoltam, de eltántorodtam és elkapott. Ezt nem tehetem! Nem szabad illetlenül viselkednem! Nagyon jó volt abban az ölelésben. Egyből kijózanódtam. Megszólaltam:
-Elnézést kívánok,felség, többet nem fordul elő. Csak nekimentem a lovaskocsijának és megütöttem magam! Én ostoba, minek futottam?!-meghajoltam mégegyszer,de ekkor elkezdett hozzám beszélni.
-Semmi baj, nem maga tehet róla, a kocsisom, Milford pont a kereszteződésbe állt meg. Most nem lényeges a meghajlás, azonnal be kell vinnem a várba. Megsérült a feje, és nem tud járni. Daniel Srocge vagyok, William Srocge fia, 15 éves és gróf. És magát hogy hívják
-Felség, engem Holly McKanzie-nek hívnak,14 éves vagyok, 1 hete költöztünk ide a családommal. Nincsen semmi baj, nem kel bevinni a várba egy kis sérülés miatta egy szegénylányt.-mikor kimondtam ezt,olyan kicsinek és semminek éreztem magam egy ilyen felség mellett. A kocsisa, Milford, nyurga, barna hajú és szemű, szürke kocsisruhát hordó mber volt. Ő csak hallgatta és nézte, ahogy mi "beszélgetünk". Megnéztem magamnak az ifjú grófot jobban. És amit ekkor csináltam, azt sose kellett volna. Belenéztem a kék szemébe, ami ezer fénytől volt szikrázó.Gyönyörű volt. Ilyet még éltemben nem láttam.Ilyen gyönyörű szeme még senkinek sem volt. Nem bírtam róla levenni a tekintetem. Egymás szemébe néztünk vagy 1 percig és megszólaltam még mindg a szemét nézve:
-Nekem mennem kell, felség. Kérem bocsásson meg nekem!-és elrohantam. Olyan szélsebesen amennyire csak tudtam.Még hallottam, amit Daniel gróf mond a kocsisának:
-Gyerünk,Milford, mire várunk még, menjünk utána, nem hagyhatjuk elfutni, beverte a fejét,kitudja merre megy és még nagyob baja lehet! Induljunk!
Erre még gyorsabban futottam és egész elmémet lefogalalta Daniel kék szeme és maga Ő! Hát ezt abba kell hagynom. Nem ábrándozhatok, hiszen nem szerethetek bele egy grófba!!! Holly, nem vagy belé szerelmes!Ezt hajtogattam magamba,de minél inkább csak ezt hajtogattam,annál inkább csak ő járt a fejembe Futottam a piacra, megvettem a kakukkfüvet, és uccu, hazafelé mentem. Majdnem észrevettek, de én elbújtam egy fal mögé...ez a nap furcsa volt. De még furcsábban éreztem magam. Hazaértem. Már midnenki várt. De mérgesen néztek rám, mikor beléptem az ajtón. Megfagyott a vér az ereimben, és féltem.
-Szia, kedveském, miben segíthetek?-kérdezte a hölgy. Még meg sem néztem, hogy néz ki. Rajta is elámultam. Nem úgy nézett ki, ahogy elképzeltem. Azt hittem, ilyen vén, félelmet keltő aszonyság lesz a helyébe,de nem. Szőke haja leért a derekáig, kék szeme kedvesen mosolygott, karcsú és magas volt. Zöld köpönyeget viselt, így nem láttam, mi volt alatta. Most válaszoltam csak:
-Jó reggelt!Ööö...szeretném, ha jósolna nekem.-válaszoltam félénken mert féltem hogy mit fog szólni.
-Nem vagy te még ehhez egy kicsit fiatal?-vonta fel a szemöldökét. Az is szép, fekete, ívelt volt neki.
-Nem, 14 éves vagyok, legyen szíves! Kérem!-könyörögtem, még a tenyerem is összekulcsoltam.
A nő még gondolkozott és válaszolt.
-Jól van,nem bánom, ha ennyire akarod, de meg kéne tudnom a nevedet.-intett hogy üljek le. Odamentem és leültem...a pénzt a zsemebembe raktam, nehogy elvesszen. Még egy kérdésem volt.
-Ugye ingyen jósol, mert ha nem, akkor nem kérem!-szabadkoztam. A nő kedvesen rám mosolygott és válaszolt.
-Hát persze...mint a papíron is kinnt van a házamon. Hát akkor kezdhetnénk is.
Kicsit megijedtem és kedztem félni. Mi lesz ha valami borzalamst jósol. Már bántam, hogy bejöttem. De már nem volt visszaút!
-A nevem Holly McKanzie.
-Hát köszöntelek a jósdámban kedve Holly! Akkor talán kezdhetnénk is!
-Nyújtsd a tenyered!-kinyújtottam feléje, de még mindig égtem a félelemtől. Éreztem, hogy valami rendkívüli fog történni. Az érzésem beigazolódott. A nő 2-3 percig nézte a tenyerem és egyre rémültebb lett az arca. Majd levette a kezét a kezemről és mormolt valamit, utána a gömb előttünk elkezdett fényesen világítani, mint a petróleum-lámpa. Valamit megint mormolt, csak az én nevem értettem belőle egyedül, a többit nem. És ekkor megszólalt:
-Holly, veled valami nagyon nagy dolog fog történni, ami teljesen megváltoztatja az egész lényed és kihat mindenedre. És ami teljességgel lehetetlen ebben a világban. Arra akartam kilyukadni, hogy meg fogsz ismerkedni egy olyan fiúval, aki a te világodtól távol áll, teljesen más világ, tehát nagyon gazdag, pompában, fényben éll, de te...te...ilyen nem lehet...!-a nő ki volt kelve...én mostmár nagyon féltem majdnem elfutottam, de kíváncsi voltam, hogy én mit csinálok. Annyira féltem, hogy remegtem ,de azért mégis megszólaltam:
-Asszonyom...mi van vel...?-elcsuklott a hangom, és már nem tudtam beszélni.
-Sajnálom, hogy megijesztettelek, kedvesem, de amit láttam az teljesen lehetetlen, és még sosem láttam életemben ilyen jóslatot.-ő is remegett, de nem tudtam mit fogok ÉN csinálni. Mitől ijedt meg ennyire?
-Kérem asszonyom, mondja el!-kérleltem, mert már nagyon el szerettem volna menni.
-Holly, te bele fogsz szeretni abba a fiúba, és ő is beléd!-elsikítottam magamat reflexszerűen.
Margaret nem ijedt meg, mintha csak tudta volna,hogy ez lesz. Én meg őrülten kiabáltam:
-Maga miket beszél össze? Ez tényleg lehetetlen, maga bolond!!! Elhiszem, hogy miért adta ingyen a jóslást...mert őrültség az egész! És senki nem jön magához! Soha nem szeretnék bele egy hülye, gazdag, nagyképű fiúba! Maga egy őrült nő!-miután ezeket kimondtam kifutottam a szobából és még egyet sikítottam, mert a küszöbön ott volt Margaret fekete macskája, az fájdalamsan felnyávogott én meg szaladtam ki az utcára. Egyből a piac felé vettem az irányt. Úristen! Hogy mehettem be ilyen őrült nőhöz? Méghogy beleszeretek egy gazdag fiúba? Milyen badarság! Igazuk volt anyáéknak! Az egész babonaság egy nagy humbuk. Nemhiába adta ingyen a jóslált, hiszen nem járt hozzá senki. Ilyen bolond nőhöz ki járna? El kell felejtenem ezt az egész péntek 13.-át és nem a babonasággal foglalkozni. Nagyon meleg volt, számításaim szerint 39 fok volt. Elkedztem futni, mert mindjárt bezár a piac és még nincs meg a kakukkfű George-nak,aki már várja, hogy megigya a jó meleg, gyógító teát. Erre gondolva futni kezdtem és befordultam a sarkon, amerre a piac volt. De miután befordultam egy nagyon nagy ütést éreztem a fejemben...ezután elsötétült minden. Arra ébredtem, hogy sajog a fejem, mintha ezer kalapács ütné. Hangokat is hallottam de nem tudtam pontosan kivenni.
Valaki szólongatott. Az a hang kedvesen csengett a fülembe, ezért föleszméltem egy kicsit, de nem tudtam megmozdulni és a szemem sem nyitottam ki csak a hőséget éreztem magam körül a föld is nagyon forró volt, de egyszerűen nem tudtam még megmoccani sem. Ekkor megint hangokat hallottam, most erősebben:
-Milford, maga szerencsétlen, hogy lehetett ennyire ostoba!? Ideállt pont a sarokra, ahol akárki beleütközhet...maga nincs észnél. Most mit csináljunk? Elájult és nem ébred fel. Ráadásul egy szegényleány, nagyon gyenge, és nagyon erős ütés érte! Én 14 évesnek nézem. Megpróbálom felébreszteni. Hahó...ébredjen fel...!
A vállamat kedzte rángatni nem erősen, ekkor megfogta a kezem...nagyon meleg, puha, erős kéz volt ez, de nem fogta erősen a kezem,de éreztem,hogy erős az a kéz. Ekkor kinyitottam a szemem.
Amit láttam, azt hittem, csak álmodom. Egy kék szempár engem nézett kétségbeesve.Egyből fölültem. Azt sem tudtam hirtelen hol vagyok. Előrenéztem és magam előtt láttam egy lovaskocsit. De nem akármilyet. Egy előkelő lovaskocsit. Ránéztem az illetőre, aki az előbb szólított. Szőke haja ragyogott a napfényben, kék szemében ezer fény játszott, ami szebb volt bármilyen szivárványnál. Tollas előkelő kalapot viselt, és bugyros, ezüst, a kalaphoz illő,előkelő ruhát, és fekete cipőt. Mint a grófok. Te jó Isten! A gróf állt itt előttem, és nem hajoltam meg. Mikor ránéztem a lovaskocsira, már tudnom kellett volna, hogy kivel van dolgom. Fölálltam és meghajoltam, de eltántorodtam és elkapott. Ezt nem tehetem! Nem szabad illetlenül viselkednem! Nagyon jó volt abban az ölelésben. Egyből kijózanódtam. Megszólaltam:
-Elnézést kívánok,felség, többet nem fordul elő. Csak nekimentem a lovaskocsijának és megütöttem magam! Én ostoba, minek futottam?!-meghajoltam mégegyszer,de ekkor elkezdett hozzám beszélni.
-Semmi baj, nem maga tehet róla, a kocsisom, Milford pont a kereszteződésbe állt meg. Most nem lényeges a meghajlás, azonnal be kell vinnem a várba. Megsérült a feje, és nem tud járni. Daniel Srocge vagyok, William Srocge fia, 15 éves és gróf. És magát hogy hívják
-Felség, engem Holly McKanzie-nek hívnak,14 éves vagyok, 1 hete költöztünk ide a családommal. Nincsen semmi baj, nem kel bevinni a várba egy kis sérülés miatta egy szegénylányt.-mikor kimondtam ezt,olyan kicsinek és semminek éreztem magam egy ilyen felség mellett. A kocsisa, Milford, nyurga, barna hajú és szemű, szürke kocsisruhát hordó mber volt. Ő csak hallgatta és nézte, ahogy mi "beszélgetünk". Megnéztem magamnak az ifjú grófot jobban. És amit ekkor csináltam, azt sose kellett volna. Belenéztem a kék szemébe, ami ezer fénytől volt szikrázó.Gyönyörű volt. Ilyet még éltemben nem láttam.Ilyen gyönyörű szeme még senkinek sem volt. Nem bírtam róla levenni a tekintetem. Egymás szemébe néztünk vagy 1 percig és megszólaltam még mindg a szemét nézve:
-Nekem mennem kell, felség. Kérem bocsásson meg nekem!-és elrohantam. Olyan szélsebesen amennyire csak tudtam.Még hallottam, amit Daniel gróf mond a kocsisának:
-Gyerünk,Milford, mire várunk még, menjünk utána, nem hagyhatjuk elfutni, beverte a fejét,kitudja merre megy és még nagyob baja lehet! Induljunk!
Erre még gyorsabban futottam és egész elmémet lefogalalta Daniel kék szeme és maga Ő! Hát ezt abba kell hagynom. Nem ábrándozhatok, hiszen nem szerethetek bele egy grófba!!! Holly, nem vagy belé szerelmes!Ezt hajtogattam magamba,de minél inkább csak ezt hajtogattam,annál inkább csak ő járt a fejembe Futottam a piacra, megvettem a kakukkfüvet, és uccu, hazafelé mentem. Majdnem észrevettek, de én elbújtam egy fal mögé...ez a nap furcsa volt. De még furcsábban éreztem magam. Hazaértem. Már midnenki várt. De mérgesen néztek rám, mikor beléptem az ajtón. Megfagyott a vér az ereimben, és féltem.
2010. január 4., hétfő
Holnap új feji!!!
Syasztok...holnap új feji várható...tehát holnap délután-estefele mindenképp gyere fel, mert akkor rakom föl...mivel délelőtt suli xD...ne féljetek nem lesz olyan uncsi mint a prológus de vhogy be kellett vezetnem h kik a szereplők és milyenek.
Tehát holnap!
Tehát holnap!
2010. január 2., szombat
Itt az első feji!
Syasztok! Itt van az első feji,remélem nem lett olyan borzalmas..vannak benne helyeyírási hibák,azokért bocsánat...kérek komikat...máma este ha sikerül,fölkerül a chat is..és oda írhattok!
Nah én mentem majd este jövök!!! Tehát komikat kérek!!!
Jó olvasást!
Bye!
Nah én mentem majd este jövök!!! Tehát komikat kérek!!!
Jó olvasást!
Bye!
Prológus: Egy szegény család
Holly McKanzie vagyok, 1936-ban születtem,14 éves vagyok most.Apám, Frederick McKanzie,anyám Emma Doyle.3 testvérem van:
bátyám, Sam McKanzie, 18 éves,húgom Mandy McKanzie10 éves,öcsém George McKanzie 6 éves.
Mi egy skóciai szegény,paraszt emberek vagyunk.De mivel skóciában háború tört ki,kénytelenek voltunk elhagyni a házunkat,ezzel együtt a hazánkat.Angliába költöztünk,azon belül Londonba,ahol az élet igen kegyetlen volt a szegény embereknek.Mi a szegényeknek is a legalját képeztük...persze nem csak m ivoltunk ennyire szegények,London lakóinak fele hozzánk hasonló sorban élt.Még csak egy hete vagyunk itt,de máris úgy érzem,hogy egy világ szakadt szét bennem.Nagyon hiányzik Skócia!!! Ott boldog voltam akkor is,ha szegények voltunk...nem nagyon vettem észre ezt...most annál inkább...ott volt földünk,amin tudtunk termelni,Londonban nincs...apának bérmunkásként kell dolgoznia, nagyon csekély fizetésért,amiből épp csak meg tudunk élni,anyám meg otthon marad velünk,és ellátja a ház körüli teendőket. Sam is dolgozik,ő egy kovácsműhelyben...de ő mindig elkölti mindenféle badarságokra a pénzét,és soha nem teszi bele a közös kasszába.Ő 18 éves de nem érti meg,hogy most,hogy Londonban élünk, még rosszabb a sorunk,mint volt.Nagyon ostoba...mindig részegen jön haza a kocsmából és a lányokat hajtja,ha éppen nem dolgozik.Anya és apa hiába szól rá...oda se neki.Mandy meg még kislány,csak azt látja maga körül,hogy valami megváltozott és hogy nemoitt lakunk,ahol máskor...George meg aztán még jobban nem ért semmit.Csak húzzuk magunk után...de ő megvan. Mindig anya után szaladgál...még neki jó!Én rengeteget segítek otthon...főzni,mosogatni,takarítani,tesóimra vigyázni...csak George-ra kell úgy kicsit jobban figyelni,Mendy megvan,de azért rá is kell figyelni.Most éppen nyár van,így nem kell iskolába menni.Skóciában nagyon sokat játszottunk a testvéreimmel.Most meg mindig veszekszünk.Anya nem volt enyire ideges,mint most.És apa sem.Minden megváltozott,amióta Londonban élünk.De ha nem jöttünk volna el,már minden meghaltunk volna,mert kivégeztek volna bennünket.Meg a rétek,a legelők,a friss levegő,a gyönyörű,napsütötte táj.Nem ábrándozom!Mert csak még rosszabb lesz.Nos hát London! A legszakszerűbb kifejezés rá: Borzalmak Városa.Íg emlegetik ezt itt.A szomszéd már elős nap átjött köszönteni bennünket.Ő is skóciai származású.De ők már 20 éve itt laknak.Skóciáról mesélt nekünk nagyon sokat.Ő is szeretett ott nagyon! Ő mondta nekünk először a "Borzalmak Városa" kifejezást Londonra.Még egy ilyen hely nem volt a világban.Persze voltak szörnyű helyek,de ennyir nem.Legalábbis Európába az egyik legborzalmasabb hely volt.Ezt magam is tapasztaltam,pedig csak 1 hete lakunk itt.2 napja Mandyvel és George-al mentünk körülnézni,és a belvárosba a szemünk láttára akasztottak föl egy embert.Mellesleg nem csinált semmit.Mert a tettes nem ő volt.De nem hittek neki,se a családjának:Én eltakartam George szemét,de Mandyét nem tudtam.És ő utána elkezdett sírni.Gyorsan hazamentünk és megesküdtem hogy többet arra nem megyünk.És még sok más ilyen borzalams dolgot láttam én magam.Azóta nem is hoztam a testvéreimet a belvárosba.Annyira nyomorban éltünk,mint még soha!Örülhettünk,ha kását ehetünk.Akkor már ünnepi ebédünk volt.Sokszor lemondtam a kenyérről,hogy George-nak vagy Mandynek jusson.Mert Sam vacsorára 3 karéj kenyeret evett meg tegnap,és mindeninek 1 karéj járna.Én odadtam George-nak az enyémet.Anya kérdezte én mit eszek,azt válaszoltam nem vagyok éhes,de közben meg úgy korgott a gyomrom,hogy azt hittem beleőrülök.2 napig ki kellett tartania a kenyérnek,és az nekünk nem volt elég...6-an voltunk.Vizet ittunk.Sokszor az sem volt,mert kiszáradt a kút...főleg most,hogy nyár van.Nagyon meleg van és félünk hogy kiszárad,és nem fogunk tudni vizet sem inni.Rettegés az életünk...de ez még csak a kezdet...ágy is csak 4 volt...így szűkösen fértünk el...na persze Sam megint jól járt,mert testes és nem férne el mellette senki,neki magának egy ágy jutot,nem kellett osztoznia mással. Én Mandyvel aludtam,George pedig anyáékkal.Minden napunk kész borzalom volt.Reggel,mikor m ifölébredtünk,apa már nem volt itthon.Már 5 órakor elmegy,és csak este 8-kor jön meg.Éppen hogy tudunk veel találkozni.Mi rendszterint 6 órakor kelünk.Anya kel legelőbb és felkelt midnenkit.George-nak sohasem akaródzik felkelni,mindig nyavalyog.Én szó nélkül felkelek.Megmosakszok és felöltözök.Apának midnig kell estére kell főzni valamit,mert nagyon éhes,reggel csak egy szelet kenyeret szokott vinni.Sikerült vennünk(bár az összes pénz ráment)egy csirkét a piacon.Apának elege volt a kásából,nem oltsa az éhségét.Most az egyszer kivételt teszünk.Persze Sam most megint jól jár.Nem kellett bemenni dolgozni,mert a főnökének temetésre kellett mennie,és őnélküle nem ér senki semmit.Elmet..hát persze...kocsmázni!Meg csavarogni!Este fog hazajönni!Apától kapni fog mert nekem is elegem van már abból,hogy semmilyen házimunkából nem veszi ki a részét,csak csavarog meg a kocsmába üti az időt!!!Jó,nem azt mondom,hogy főzzön,vagy takarítson,mert azt mi megcsináljuk anyuval,de vizet tudna fölhordani a kútból,és fát vagy szenet is tudna hozni a csarnokból.Egész délelőtt főztünk anyuval,utána mosogattunk és takarítottunk.Húztam föl vízet a kútból..nagyon nehezek.Szenet is hoztam...a mai nap nagyon nehéz volt.De a megérdemelt jutalom:a csirke,az ebédünk.Nagyon jól esett!!!Mindenki megnyalta tőle a tíz ujját!Apa is biztos ezt fogja tenni.De iyen jó is csakegyszer van az életben!Szóval az életünk gyökerestül megváltozott.De én próbálok azzal segíteni a sorsunkon,hogy én magam segítek,ha már a lehetetlen bátyám erre nem képes.Én nagyon félek...midnen nap egyre jobban...hogy mi lesz velünk!?Mert ha így megy tovább..áhh bele sem merek gondolni!!!De ami itt a lényeg,hogy most nagyon meg kell húznunk magunkat,hogy meg tudjunk élni!!!Anya minden megköszöni azt,és hálálkodik,hogy ennyit segítek neki.De ez csak természetes.Én már 6 éves korom óta segítek midnenben...akkro még nem tudtam ennyit.Mostmár tudok főzni,mosni,takarítnai,és van türelmem a testvéreimhez...kivéve persze Sam-hez.Mostmár betelt a pohár!Anyával megállapodtunk,hogy este szólunk apának!Biztos büntetést fog kapni...de már nagykorú,de most nem ez számít!!!Délutánra anya már nagyon elfáradt,pedig még mosni is kéne!Én megcsináltam helyette...ő pedig addig pihent.És miközben mostam a pataknál a ruhákat a szappannal,gondolkodtam.A grófokról.Máma miközben sütöttük a csirkét,a szomszéd néni átjött,és nagy mérgesen közölte velünk,hogy még 10 pennyvel többet kell adózni,mert a gróf, id.(idősebb-a szerk.-)William Srocge a fiának,az ifj.(ifjabb-a szerk.-) Daniel Srocge-nak születésnapi estét akar rendezni,és nem elég rá az ő pénze...Úristen!Mennyi pénzük lehet azoknak!1000000 font-ba kerül a keszülődés rá...az ifjú gróg még csak 15 éves...milyen nagyképű lehet..hiszen van is neki mire...fényűzés,pompa,szolgák,külön nagy,hatalmas ágy,minden..majdnem olyan mint a király...az ő parancsuk is beleszámít az ország kormányzásába.Ó csak egyszer találkoznék vele..alighanem megmondanám neki a magamét..óó...de azt nem szabad,mert felakasztanak,jó esetbe börtönbe kerülök!!...ÁÁÁ..hiszen a grófok és az előkelő uraságok nem járnak ki megnézni,hogy hogyan él a szegény ember...nem jönnek azok ki szinte sohasem(egy-két alkalmat kivéve) a kastélyukból.A grófók hatalams kastélya ott áll benn a belvárosba.Hát,bele kel nyugodnom,hogy soha nem mondhatom meg a grófnak a magamét,és soha még látni sem fogom!!! Akkor még nem tudtam,hogy holnap mi is vár rám! Az még jobban megváltoztatta a gondolkodásomat!
bátyám, Sam McKanzie, 18 éves,húgom Mandy McKanzie10 éves,öcsém George McKanzie 6 éves.
Mi egy skóciai szegény,paraszt emberek vagyunk.De mivel skóciában háború tört ki,kénytelenek voltunk elhagyni a házunkat,ezzel együtt a hazánkat.Angliába költöztünk,azon belül Londonba,ahol az élet igen kegyetlen volt a szegény embereknek.Mi a szegényeknek is a legalját képeztük...persze nem csak m ivoltunk ennyire szegények,London lakóinak fele hozzánk hasonló sorban élt.Még csak egy hete vagyunk itt,de máris úgy érzem,hogy egy világ szakadt szét bennem.Nagyon hiányzik Skócia!!! Ott boldog voltam akkor is,ha szegények voltunk...nem nagyon vettem észre ezt...most annál inkább...ott volt földünk,amin tudtunk termelni,Londonban nincs...apának bérmunkásként kell dolgoznia, nagyon csekély fizetésért,amiből épp csak meg tudunk élni,anyám meg otthon marad velünk,és ellátja a ház körüli teendőket. Sam is dolgozik,ő egy kovácsműhelyben...de ő mindig elkölti mindenféle badarságokra a pénzét,és soha nem teszi bele a közös kasszába.Ő 18 éves de nem érti meg,hogy most,hogy Londonban élünk, még rosszabb a sorunk,mint volt.Nagyon ostoba...mindig részegen jön haza a kocsmából és a lányokat hajtja,ha éppen nem dolgozik.Anya és apa hiába szól rá...oda se neki.Mandy meg még kislány,csak azt látja maga körül,hogy valami megváltozott és hogy nemoitt lakunk,ahol máskor...George meg aztán még jobban nem ért semmit.Csak húzzuk magunk után...de ő megvan. Mindig anya után szaladgál...még neki jó!Én rengeteget segítek otthon...főzni,mosogatni,takarítani,tesóimra vigyázni...csak George-ra kell úgy kicsit jobban figyelni,Mendy megvan,de azért rá is kell figyelni.Most éppen nyár van,így nem kell iskolába menni.Skóciában nagyon sokat játszottunk a testvéreimmel.Most meg mindig veszekszünk.Anya nem volt enyire ideges,mint most.És apa sem.Minden megváltozott,amióta Londonban élünk.De ha nem jöttünk volna el,már minden meghaltunk volna,mert kivégeztek volna bennünket.Meg a rétek,a legelők,a friss levegő,a gyönyörű,napsütötte táj.Nem ábrándozom!Mert csak még rosszabb lesz.Nos hát London! A legszakszerűbb kifejezés rá: Borzalmak Városa.Íg emlegetik ezt itt.A szomszéd már elős nap átjött köszönteni bennünket.Ő is skóciai származású.De ők már 20 éve itt laknak.Skóciáról mesélt nekünk nagyon sokat.Ő is szeretett ott nagyon! Ő mondta nekünk először a "Borzalmak Városa" kifejezást Londonra.Még egy ilyen hely nem volt a világban.Persze voltak szörnyű helyek,de ennyir nem.Legalábbis Európába az egyik legborzalmasabb hely volt.Ezt magam is tapasztaltam,pedig csak 1 hete lakunk itt.2 napja Mandyvel és George-al mentünk körülnézni,és a belvárosba a szemünk láttára akasztottak föl egy embert.Mellesleg nem csinált semmit.Mert a tettes nem ő volt.De nem hittek neki,se a családjának:Én eltakartam George szemét,de Mandyét nem tudtam.És ő utána elkezdett sírni.Gyorsan hazamentünk és megesküdtem hogy többet arra nem megyünk.És még sok más ilyen borzalams dolgot láttam én magam.Azóta nem is hoztam a testvéreimet a belvárosba.Annyira nyomorban éltünk,mint még soha!Örülhettünk,ha kását ehetünk.Akkor már ünnepi ebédünk volt.Sokszor lemondtam a kenyérről,hogy George-nak vagy Mandynek jusson.Mert Sam vacsorára 3 karéj kenyeret evett meg tegnap,és mindeninek 1 karéj járna.Én odadtam George-nak az enyémet.Anya kérdezte én mit eszek,azt válaszoltam nem vagyok éhes,de közben meg úgy korgott a gyomrom,hogy azt hittem beleőrülök.2 napig ki kellett tartania a kenyérnek,és az nekünk nem volt elég...6-an voltunk.Vizet ittunk.Sokszor az sem volt,mert kiszáradt a kút...főleg most,hogy nyár van.Nagyon meleg van és félünk hogy kiszárad,és nem fogunk tudni vizet sem inni.Rettegés az életünk...de ez még csak a kezdet...ágy is csak 4 volt...így szűkösen fértünk el...na persze Sam megint jól járt,mert testes és nem férne el mellette senki,neki magának egy ágy jutot,nem kellett osztoznia mással. Én Mandyvel aludtam,George pedig anyáékkal.Minden napunk kész borzalom volt.Reggel,mikor m ifölébredtünk,apa már nem volt itthon.Már 5 órakor elmegy,és csak este 8-kor jön meg.Éppen hogy tudunk veel találkozni.Mi rendszterint 6 órakor kelünk.Anya kel legelőbb és felkelt midnenkit.George-nak sohasem akaródzik felkelni,mindig nyavalyog.Én szó nélkül felkelek.Megmosakszok és felöltözök.Apának midnig kell estére kell főzni valamit,mert nagyon éhes,reggel csak egy szelet kenyeret szokott vinni.Sikerült vennünk(bár az összes pénz ráment)egy csirkét a piacon.Apának elege volt a kásából,nem oltsa az éhségét.Most az egyszer kivételt teszünk.Persze Sam most megint jól jár.Nem kellett bemenni dolgozni,mert a főnökének temetésre kellett mennie,és őnélküle nem ér senki semmit.Elmet..hát persze...kocsmázni!Meg csavarogni!Este fog hazajönni!Apától kapni fog mert nekem is elegem van már abból,hogy semmilyen házimunkából nem veszi ki a részét,csak csavarog meg a kocsmába üti az időt!!!Jó,nem azt mondom,hogy főzzön,vagy takarítson,mert azt mi megcsináljuk anyuval,de vizet tudna fölhordani a kútból,és fát vagy szenet is tudna hozni a csarnokból.Egész délelőtt főztünk anyuval,utána mosogattunk és takarítottunk.Húztam föl vízet a kútból..nagyon nehezek.Szenet is hoztam...a mai nap nagyon nehéz volt.De a megérdemelt jutalom:a csirke,az ebédünk.Nagyon jól esett!!!Mindenki megnyalta tőle a tíz ujját!Apa is biztos ezt fogja tenni.De iyen jó is csakegyszer van az életben!Szóval az életünk gyökerestül megváltozott.De én próbálok azzal segíteni a sorsunkon,hogy én magam segítek,ha már a lehetetlen bátyám erre nem képes.Én nagyon félek...midnen nap egyre jobban...hogy mi lesz velünk!?Mert ha így megy tovább..áhh bele sem merek gondolni!!!De ami itt a lényeg,hogy most nagyon meg kell húznunk magunkat,hogy meg tudjunk élni!!!Anya minden megköszöni azt,és hálálkodik,hogy ennyit segítek neki.De ez csak természetes.Én már 6 éves korom óta segítek midnenben...akkro még nem tudtam ennyit.Mostmár tudok főzni,mosni,takarítnai,és van türelmem a testvéreimhez...kivéve persze Sam-hez.Mostmár betelt a pohár!Anyával megállapodtunk,hogy este szólunk apának!Biztos büntetést fog kapni...de már nagykorú,de most nem ez számít!!!Délutánra anya már nagyon elfáradt,pedig még mosni is kéne!Én megcsináltam helyette...ő pedig addig pihent.És miközben mostam a pataknál a ruhákat a szappannal,gondolkodtam.A grófokról.Máma miközben sütöttük a csirkét,a szomszéd néni átjött,és nagy mérgesen közölte velünk,hogy még 10 pennyvel többet kell adózni,mert a gróf, id.(idősebb-a szerk.-)William Srocge a fiának,az ifj.(ifjabb-a szerk.-) Daniel Srocge-nak születésnapi estét akar rendezni,és nem elég rá az ő pénze...Úristen!Mennyi pénzük lehet azoknak!1000000 font-ba kerül a keszülődés rá...az ifjú gróg még csak 15 éves...milyen nagyképű lehet..hiszen van is neki mire...fényűzés,pompa,szolgák,külön nagy,hatalmas ágy,minden..majdnem olyan mint a király...az ő parancsuk is beleszámít az ország kormányzásába.Ó csak egyszer találkoznék vele..alighanem megmondanám neki a magamét..óó...de azt nem szabad,mert felakasztanak,jó esetbe börtönbe kerülök!!...ÁÁÁ..hiszen a grófok és az előkelő uraságok nem járnak ki megnézni,hogy hogyan él a szegény ember...nem jönnek azok ki szinte sohasem(egy-két alkalmat kivéve) a kastélyukból.A grófók hatalams kastélya ott áll benn a belvárosba.Hát,bele kel nyugodnom,hogy soha nem mondhatom meg a grófnak a magamét,és soha még látni sem fogom!!! Akkor még nem tudtam,hogy holnap mi is vár rám! Az még jobban megváltoztatta a gondolkodásomat!
2010. január 1., péntek
Figyelem!
Aki bejelentkezett rendszeres olvasónak,az írjon megjegyzést...mer nemtom h kicsoda...vivikát tudom meg wiky-t de a másik két kedves olvasómat nem!
Lécci írjátok meg a megjegyzésbe,hogy mi a blogotok vagy h hogy hívnak titeket...!!!
Akkor legközelebb tom h kik vagytok..jah és holnap chat is lesz fennt ha be tudom illeszteni...
És holnap jön az első feji!! Bocsi h már pár napja ezt írom de most tényleg eég fáradt vagyok megyek is...akkor holnap délelőtt vagy este gyertek fel és lesz chat meg az első feji!!!
És ismeretlen olvasóim nyilatkozzatok!!!!!!!!!!!
Viszlt holnap!!!
Lécci írjátok meg a megjegyzésbe,hogy mi a blogotok vagy h hogy hívnak titeket...!!!
Akkor legközelebb tom h kik vagytok..jah és holnap chat is lesz fennt ha be tudom illeszteni...
És holnap jön az első feji!! Bocsi h már pár napja ezt írom de most tényleg eég fáradt vagyok megyek is...akkor holnap délelőtt vagy este gyertek fel és lesz chat meg az első feji!!!
És ismeretlen olvasóim nyilatkozzatok!!!!!!!!!!!
Viszlt holnap!!!
2010 forewer!
Nahát megint itt vagyok! 2010-et írunk már és újra B.U.É.K mindenkinek!
Az első fejit csak holnap fogom fölrakni mivel ma nagyon álmos vagyok és nem tudnák begépelni ilyen hosszú szöveget!
De esküszöm h holnap már fent lesz!
Nah mára ennyith holnap fent lesz a Prológus! Vagy délelőtt vagy este olyan fél 8 körül!
Pááh!
Az első fejit csak holnap fogom fölrakni mivel ma nagyon álmos vagyok és nem tudnák begépelni ilyen hosszú szöveget!
De esküszöm h holnap már fent lesz!
Nah mára ennyith holnap fent lesz a Prológus! Vagy délelőtt vagy este olyan fél 8 körül!
Pááh!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)