5.fejezet-Őrületek

Illetve vendégekkel...

Szorongva mentem Daniel után, de nem tudtam, miért.Furcsa érzésem volt és azt éreztem, hogy nem lesz most olyan jó vele,mint a pataknál meg most.És még a szüleim is...nem fognak kiengedni a házból vagy addig mosatják velem a ruhákat,amíg szó szerint meg nem sülök.Nekem már úgyis mindegy volt.De hogy lehettem ennyire ostoba, hogy belementem ebbe az egészbe.Egy gróffal???Ha ez kiderül és a király megtudja,engem fölakasztanak vagy jobb esetbe börtönbe zárnak egy életre.Hogyha a szüleim megkérdezik,hogy hol jártam,nem tudom mit fogok nekik mondani.Így is késő van aztán még ha 2-3 óra hosszat elüldögélek a Presszóba Daniel-e?!.Még szóba sem szabadott volna vele álom,nemhogy még vele kávézgatni.Belementem...és ebből már nincs kiút!!!De mért akar éppen ENGEM elvinni??? Lehet, hogy ez csak egy csapda és a Presszó előtt elfognak a katonái és mehetek a börtönbe vagy fölakasztanak.Ennyi??? Ennyi lett volna az életem? Annyi mindent megéltem és túléltem.A világháborút is pedig az nem mondható kis eseménynek...Lehet,hogy a sors csak 14 évet szánt nekem adni...
-Holly!Holly...hahó...Holly!-és visszatértem a valóságba és Daniel-el találtam szembe magam.
Furcsán néztem, mert nem tudtam miről van szó.És csak ennyit tudtam kinyögni:
-Tessék?-húztam föl a szemöldököm.
Daniel egy házra mutatott, ami nem volt éppen csöndes és sötét sem.
-Megérkeztünk!Itt vagyunk a Presszóba!-húzott maga után, mert én még mindig öntudatlan voltam.
Beléptünk.Minden szám ránk szegeződött.Vagyis csak rám, mert Daniel levette kapucniát és a köpenyét, odaadta a pincérnek, aki fölakasztotta egy fogasra és közbe le nem vette a szemét rólam.És senki sem.De...de...itt ismerik Daniel-t? Senki sem volt meglepődve azon, hogy gyönyörű ruhába látják.Amit eddig nem vettem észre,az most úgy ötlött a szemembe,mint az éj koromfekete sötétjéből a virítóan napsütéses nappal.Az asztaloknál előkelő kocsisok ültek,és mindenféle uraságok...és...és...kisasszonyok...a meglepetéstől azt hittem elájulok. Ott volt Izodora is!!! Jézusisten! Mibe keveredtem én bele...ez egy előkelő uraságoktól hemzsegő ház...ez az ő PRESSZOJUK,ahova szórakozni jártak minden este.Aha, már értem tehát ezért nem lehet őket látni ókor se.Úgy döntöttem,hogy én innen elmegyek...de mire kifordultam volna, Daniel közbeszólt:
-Holly hát te nem ülsz le?-körbenéztem...megláttam Daniel-t egy asztalnál ülni, ahol csak kisasszonyok ültek, köztük volt Izodora...Daniel mellett ült közvetlen...de a másik felén nem ült senki.Válaszoltam volna, de Izodora félbeszakított:
-Daniel ki ez a...-itt szünetet tartott és végignézett rajtam-lány?!-mintha kétségbe akarta volna vonni,hogy egyáltalán lány vagyok-e és gúnyos arckifejezése gonoszságról árulkodott.
-Izodora,itt Holly McKanzie.Miközben sétáltam hallottam,hogy valaki sikít...én elindultam a hang irányába és láttam, hogy Holly-t egy őrült ember viszi a hátán és én megmentettem,a tettes pedig börtönbe csücsül.-mosolygott Izodorára.
Én nem bírtam itt tovább és végre kinyögtem:
-Én...én...csak...meg szeretném köszönni Daniel-nek, hogy megmentett! Köszönöm!-lehajtottam a fejem,de megint közbevágott valaki:
-Játsszon velünk egy svinglit!-Daniel volt.
Megfordultam és láttam, hogy int a kezével.Körbenéztem és mindenki engem bámult.Nem is tudom, miért,de megindultam az asztaluk felé.Egy játék még nem a világvége!Mikor odaértem egy kisasszony odaült az előbb még üres székre, ami Daniel mellett volt.Sóhajtottam egyet!Hát, nekem ott is jó lesz!Leültem...mindenki engem figyelt az asztalnál.Körülöttünk már mindenki visszatért az elfoglaltságához, és szerencsére már nem néztek.Én is jól megnéztem magamnak mindenkit.Az összes kisasszony egyforma ruhába volt csak a ruhájuk színe volt csak más.Izodora volt csak más.Gyönyörű aranyszínű ruhája volt,ezüst csipkékkel a szélén és mindenféle szépségesnél szépségesebb gyöngyökkel voltak kirakva.A cipőjét nem láttam de az is biztosan ilyen szép volt.
-Keverje össze a kártyákat,Holly!-nézett rám Daniel...de szokatlanul szórakozottan viselkedett...nem olyan volt,mint az előbb. Fogtam a pakkot és összekevertem.Izodora még ez idő alatt sem hagyta ki a csipkelődéseit.
-De légyszíves siess, mert nem akarjuk,hogy elkéss otthonról!-vigyorgott gonoszul és megjátszott felém egy mosolyt.
Tudtam!Megálmodtam, hogy milyen egy gonosz teremtés és hogy belőle egy cseppnyi szeretet, megértés, őszinteség, jóindulat sem árad ki.Süt belőle az irigység,hazugság,gonoszság,lelketlenség.Egy menet!Csak ezen kattogott az eszem.
Végül leraktam a kártyákat az asztal közepére...Izodora osztott mindenkinek 5 lapot.Hát persze hogy Daniel-lel kezdte aztán magának rakott,utána a többieknek és végül nekem.Gondolta, úgyis én kapom a "rossz"lapokat.
Elkezdtünk játszani...
Az asztal közepén ott volt a kártyapakk a kezünkben meg 5 darab kártya.Izodora kezdte a kártyalerakást de nem én fejeztem be mer azt akarta hogy ő mondhassa nekem,hogy csaltam.Már a legelső kőrnél megéreztem,hogy csal...királyt kellett volna neki raknia de nem azt rakott...és kimondtam:
-Svingli!-kicsit hangosabb volt a kelleténél erre mindenki odanézett...én körbenéztem és mindenki minket nézet...akkor fölfordítottam a lapot és láttam, hogy Izodora tényleg csalt,mert nem király rakott hanem alsót.Ő szepegve ezeket mondta:
-Ez nem ér...te csaló...-és elvette a kártyapaklit.Tovább ment a játék és Izodora midig csalt.Egyszer ő is "svingli-t"mondott de nem jött össze neki ezért ő vitte el az egész paklit.Már látszott rajta,hogy ideges,mert pipacs-vörös volt.És már nem bírta tovább:
-Fú,mégis mit képzelsz magadról te kis ágról szakadt,semmirekellő,szegény,piszkos,büdös alávaló!?Itt csalsz már fél órája!!!-ezek a szavak akkora csapásként értek,hogy meg sem bírtam moccani...a kártyák kihullottak a kezemből a földre,és megint mindenki ránk figyelt,bár még mindig nem moccantam.A szám tátva maradt, olyan voltam,mint megelevenedett szobor.Nem bírtam gondolkodni,nem bírtam érezni,és semmit sem tudtam fölfogni,ami magam körött forgott.De ekkor valaki szólongatott de még mindig nem értettem,hogy mit és csak távolról hallottam:
-Holly...Holly...jól van???-felhúzott szemöldökkel néztem az illetőre és hirtelen nem tudtam kiről van szó...DANIEL SROCGE...a gróf!!! És...itt vagyok...egy Presszóba...kártyáztunk...Izodora...mi ez??? Próbáltam összeszedni a gondolataimat,de valahogy nem ment.Megráztam a fejem de még mindig nem tudtam,hogy pontosan hol vagyok és mit csinálok.
Ekkor minden világos lett.Az ifjú gróffal összeismerkedtem,elhívott ebbe a Presszóba,Izodora nem kis bánatára,aki minduntalan próbál nekem keresztbe tenni,és épp az imént elmondott mindennek,és ezért megkövültem szó szerint.
-Jól vagyok.-csináltam úgy,mintha minden a legnagyobb rendbe menne és nevettem.
-Az előbb mintha rosszul lett volna...-aggodalmaskodott Daniel.
Én megint csak ártatlan képet vágtam.
-Nem,dehogyis csak elgondolkodtam.-nah jah,mintha tudtam volna bármin is gondolkodni. Izodora még most sem kímélt meg az ostoba csipkelődéseitől.
-Magázni kell ŐT???-és rám mutatott-Daniel,mégis nem tudom,hogy hogyan hozhattad be ide ezt a kis alávalót...-de valaki félbeszakította.
-Izodora kisasszony,jobb lesz,ha mostmár ezt abbahagyja!Szegény kislány azt se tudja,hol áll a feje te meg még szekálod és csúfolod...ma el akarták rabolni és Daniel épp arra járt,megmentette,és gondolta 1 estére meghívja ide.Ha téged akartak volna elrabolni,nem hinném,hogy kedved lenne utána csipkelődnöd.Most ezen az 1 estén elfogadhatjuk őt is...arról nem is beszélve,hogy az én apám szegény családból származott,úgyhogy én is félig szegény vagyok.Ezzel véget vetek a vitának,nem engedem,hogy a Presszómból Lovag-játékot csináljanak.-egy duci,közép-magas,pirospozsgás,barna-göndör hajú,50-es éveiben járó asszonyság lépett ki a Presszó raktárából és mondta az előbbieket.
Mindenki őt nézte és én is csodálkoztam rakta,hogy miért véd meg.mikor még nem is ismer és még sosem látott.Felé, nyújtotta kezét:
-Én Cathy Dier vagyok,a Presszónak a tulajdonosa.-mosolygott.Bátortalanul kezet ráztam vele és még mindig nem értettem semmit.Mintha csal a gondolataimba olvasott volna:
-Én csak megvédtelek Izodorától,mert ő egy nagyon féltékeny és csipkelődő kisasszony.Nem szereti az újoncokat.És a Presszómat is meg akarom védeni,hogy ne legyen itt semmilyen galiba.Már egy jó ideje nézlek titeket a raktárból...aztán láttam,hogy az előbb majdnem kővé dermedtél Izodora kisasszony nem kellemes mondatától,nem bírtam tovább és kijöttem.Köszöntelek nálunk!-és két kezét kitárta a magasba és vigyorogva nézett szét.Izodora nagyon mérges és sértődött arcot vágot,mintha csak azt sugározná,hogy bánthatnak meg ilyen úriasszonyt mint ő.
Én meg be sem mutatkoztam...most megteszem:
-Elnézést...az előbb nem mutatkoztam be...-trilláztam zavartan-a nevem Holly McKanzie!-és én is kezet nyújtottam neki,ő meg vigyorogva elfogadta.-Én nem is zavarnék tovább,köszönöm,hogy itt lehettem és köszönöm Daniel gróf úrnak,hogy megmentett!Én akkor mennék is! Viszontlátásra!-de még mielőtt kiléptem volna az ajtón,visszarántott valaki a karomnál fogva.
-Nem mész sehová!!!Még itt maradsz egy kicsit...mindjárt jönnek a Muzsika Zenészek és lesz itt dáridó.Táncolunk és vigadunk.-nagyon fel volt dobva ez a Cathy asszonyság,de kedvesnek látszott...tökéletes ellentéte volt Izodorának.
-Én tényleg nem maradhatok tovább, a szüleim azt sem tudják hol vagyok és reggel óta nem vagyok otthon.-panaszkodtam,de nem hatott rá semmilyen kesergés.
-Nem baj,most az egyzser a szüleid is tudnak nélkülözni...ááá...már itt is vannak!-mindenki az ajtó felé nézett így én is követtem a pillantásukat.
Egy 6 tagú zenekar lépett be az ajtón.Muzsikus ruhába voltak öltözve.Piros-fehér gyűrött felsőbe,fekete nadrágba és fekete cipőbe voltak öltözve,és mindegyiknek más-más hangszer volt a kezében. Cathy máris elment köszönteni őket.
-Syasztok...már nagyon vártunk titeket.Kezdjétek el hamar...-fuvolázott nekik,miközben iparkodva bement a raktárba.
Na ennyit jelentenék én...hamar megunnak az emberek.Megvédett Izodorától egy picit beszélt hozzám,megjöttek a zenészek és egyből olyan,mintha ott se lettem volna.DANIEL!...most jutott csak eszembe,hogy nem néztem oda és nem láttam mit csinál.
Mikor odanéztem az asztalhoz,ahol nemrég még kártyáztunk,a döbbenet az arcomba mosta a vért.
Daniel előtt egy Jack Daniels-es whiskey állt és már majdnem üres volt.És ami még szörnyűbb volt...Izodorával hencegett.Mostmár nem olyan volt,mikor megjöttünk,nem volt vele távolságtartó,most meg...most meg ott ölelgette Izodorát.
Mint egy kómás,úgy mentem az asztalukhoz...mikor odaértem megálltam,de mintha ott sem lettem volna,ezért köhintettem egyet.
-Á Holly...hozna nekem még egy üveg whisky-t???A gyönyörű Izodorának meg hozzon pálinkát.-lélegzetvisszafojtva meredtem Daniel-re...ahogyan beszélt...részeg volt.Izodora odaadta neki ezt a whisky-t,ami nagyon erős,és ettől ilyen.
El kellett volna azonnal mennem,de nem tettem,nem is tudom miért...megszólaltam:
-Én nem vagyok pincér!És maga miért iszik whisky-t 15 évesen???Maga részeg!Engem ideráncigált,belekeveredtem mindenfélébe,maga meg részeg és elvesztette a fejét bizonyos dolgokkal kapcsolatban-és Izodorára néztem.-Kár volt magával megismerkedtem meg bolond voltam,hogy egyáltalán szóba álltam ilyen uraságokkal mint maga..csukasson börtönbe de muszáj megmondanom...így is ott végzem...én most megyek,de engem soha többet nem fog látno,ez volt az utolsó!-és megint csak álltam,mintha odagyökerezték volna a lábam...Daniel most megmerevedett,mintha minden eszébe jutott volna egy pillanat alatt...a szeme belefúródott az enyémbe...és megint!Megint rabul ejtett a tengergék szeme!Nem hagyom magam!...ezútal NEM!!!Ekkor minden nagyon gyorsan történt...Daniel éppen utánam kapott volna,de Izodora visszahúzta és elkezdtek táncolni,mert immár a Muzsikus Zenészek megkezdték a zenélést...mindenki elkezdett táncolni de furcsák voltak...mintha mindenki részeg lett volna...engem nem vett észre senki csak mentem a táncolók között és minden egyre csak rosszabb lett.Mostmár tényleg mindenki megőrült...elkezdtek kurjongatni a férfiak és olyan hangosan dobbantottak lábukkal a talajon,hogy azt hittem szétmegy a ház.A nők sipítoztak...
És mindenhonnan csak őrjöngést,sipítást,kurjongatást,viháncolást,nevetgélést,kiabálást,lábdobogást hallottam és azt hittem,hogy a Pokolba vagyok.Daniel megint elvarázsolódott mert Izodorával táncoltak és ők is éppoly tébolyultak voltak,mint az összes többi ember.Cathy-re sem számíthattam,mert őt is elfogta megőrülhetnék.
Nagyon féltem és csak egy megoldás maradt:ELMENNI!Az ajtó felé vettem az irányt,de akkor elfogott a pánik.
Vagy én őrültem meg,vagy tényleg nincsen ott az az ajtó,amin bejöttem?!Hiába kerestem mindenhol,nem találtam...ÉN ŐRÜLT VAGYOK!!!
Odafutottam,ahol az ajtót tudni véltem,de hiába próbáltam meg valamit is csinálni vele,nem mozdult,mert csak fal volt a helyén...még tébolyodottabb lett minden,mert mindenki izzadt volt,de nem hagyták abba a táncot...én is teljesen leizzadtam,az arcomon folyt végig...de nemcsak az...a könnyek is.Az izzadság és a könnyek egyvelege végigfutott a testemen,és úgy éreztem,hogy most fogok meghalni,mert innen nincsen kiút.
Daniel-ék felé pillantottam...Izodora rám figyelt és gúnyosan mosolygott majd visszafordult Daniel-hez...
Hátrálni kezdtem nem tudtam hova,csak legalább ne itt legyek.Mikor a raktárhoz értem,valaki megrántott hátulról és beestem.
Sikítottam,de a kezét odatapasztotta a számhoz...felkapcsolta a petróleumot és megláttam kivel van dolgom.
Egy szalmasárga hajú,olajzöld szemű,vékony lány ült mellettem.Barátságosnak tűnt,de nem tudtam ki ő és mit akarhat.
-Ha megígéred,hogy nem kezdesz el sikítani,elengedlek...bólogass ha igen.-és bólintottam a fejemmel.
-De mit akarsz tőlem és ki vagy???-ez csak kicsúszott belőlem,valójában nem ezt akartam tőle kérdezni vagyis még semmit nem akartam mondani.
-Én Charlotte Magson vagyok Cathy Dier lánya.-hát ilyen aztán a mesébe sincs!!! Én őrültem meg és nem más...
-De itt minden olyan furcsa...nincs meg az ajtó,amin bejöttem,mindenki részeg és ijesztő és megbolondultam és Daniel kimentett egy rabló karmai közül ma és idehozott aztán kártyáztunk de Izodora kisasszony nagyon gonoszul viselkedett velem és aztán jött anyukád ő kedves volt velem de aztán megjöttek a zenészek és nem foglalkozott többet velem,Daniel Jack Daniels- Whisky-t ivott és...-csak úgy ömlöttek belőlem a szavak,mint felhőből az eső.
-Nyugalom...minden rendben lesz és mindent elmondok ha végre lenyugodsz...nem őrült meg senki és te sem...várok amíg nyugodt leszel és elmondok mindent!-teljesen higgadtan mondta mindezt,mintha nem tudná,hogy mi megy odakinn.
Kb.olyan 5 perc múlva én is lenyugodtam valamennyire,de a szívem még mindig halálos iramban vert.Charlotte akkor elmondta,hogy ezek az emberek csak sokat ittak és most bónásak,és hogy az az ajtó nem eltűnt,hanem van egy fal,amit oda lehet húzni az ajtóhoz,és olyan,mintha az az ajtó nem is lenne ott.
Érdekesnek találtam ezt,de miután kivergődtünk a nagy tömegen át,és Charlotte elhúzta a védő falat és kimentem,már megbizonyosodtam róla,hogy csak felfújtam a dolgot.
Nagyot sóhajtottam és elköszöntem Charlotte-tól:
-Hát köszönöm,hogy sikerült lenyugtatnod és kiszabadítanod innen,mert magamtól úgysem találtam volna ki.Még egyszer köszönöm és remélem még látjuk egymást!Bocsáss meg,hogy eddig nem mutatkoztam be...az én nevem Holly McKanzie.Sya!
Meg sem várva a válaszát,rohantam,ahogy csak tudtam...haza.
Útközben kavarogtak a fejemben a gondolatok.Mit fognak szólni,hogy reggel helyett este érek haza?Mit fognak velem csinálni és mi lesz most velem?Milyen büntetést fogok én kapni?
Daniel...a felismerés olyan gyorsan hasított belém,hogy lerogytam a földre és zokogtam...nem tudtam miért,de zokogtam.Izodora elcsábította,mint valami boszorkány...egyszerűen leitatta és most már azt sem tudja,hogy ki vagyok én...meg lehet,hogy föl sem ismerne.Nem is értem,hogy miért aggódom emiatt...nem is értem,hogy az élet miért pont ŐT sodorta az utamba,mikor én szegény vagyok ő meg gazdag.Egyáltalán miért álltam vele szóba? Ha azon a péntek 13.-ai napon nem futok be azon a sarkon,ahol az ő lovaskocsijuk állt,talán sose találkoztunk volna.Olyan ez az egész,mintha megőrültem volna...reggel eljöttem,el akartak rabolni,elmentem a Presszóba,ahol furcsa dolgok történtek és ahol Daniel részeg,és most itt fekszek a porba,a könnyeim hullanak a földre...valaki ekkor megráz és én fölnézek:
-Holly...Holly te vagy az kislányom?-és a karjaiba voltam...apa volt az-már égre-földre összekerestünk.Nagyon nagy baj történt!!!-értetlenül néztem rá,és mivel nem kérdeztem,hogy mi,folytatta-a házunk...a házunk felgyulladt!-ledöbbenve ültem a földön,az ereimben a vér megfagyott pedig még most is nagyon meleg van...a házunk? miért? hogyan? és ezután hol fogunk lakni? Mostmár azt érzem,hogy ezt az egészet csak képzelem,vagy álmodom,mert ilyen nem létezik,hogy 1 nap alatt ennyi őrültség és hihetetlen dolog történjen.
Megcsíptem magam és becsuktam a szemem,de mikor újra kinyitottam csalódva néztem apa meggyötört arcába.Föltettem a legnagyobb kérdést a torkomban egy nagy gombóccal:
-És akkor most hol fogunk lakni? Egyáltalán hogyan történt és vége van már?-ez három kérdés volt de az első volt csak igazán fontos.
-Majd meglátod,hogy hol fogunk lakni...George véletlenül meggyújtotta az ágyat és mi nem vettük észre egyszercsak azt éreztük,hogy furcsa szag van,mire bementünk leégett a fél ház és utána nem volt megállás,égett tovább...szerencsére a szomszédok és Sam hamar eloltották a tűzt mert hoztak gyorsan vizet.Anyád és a testvéreid a szomszédoknál vannak most.Gyerünk,mert megyünk az új otthonunkba..megfogta a karom és fölhúzott,utána meg maga után húzva mentünk a szomszédokhoz...mikor "haza"értünk már csak szó szerint por volt a házunkból.Apa gyorsan odasietett anyuékhoz,én meg mereven odamentem a "házunkhoz"és néztem a poraira,hogy ez volt az a hely,ahol én éltem és még reggel itt ébredtem.Egyszercsak azt vettem észre,hogy valami hideg és nedves dolog végigfolyik az arcomon.Könnyek.Sírtam.Csak 2 hetet éltem itt,de olyan mintha egy örökkévalóságig.Leborultam a földre és ahogy csak tudtam sírtam...éreztem,amint a meleg föld és az én könnyes arcom egybeolvad és hogy eggyé leszek ezzel a világgal.Csak zokogtam és zokogtam,amíg nem távolról,nagyon távolról a nevemet meg nem hallottam...éreztem,hogy valaki(már nem számított ki)felvesz a karjaiba és megy velem valahova...sok hangot hallottam de nem tudtam kivenni,hogy kik és mit mondanak,de nem is érdekelt,csak az,hogy teljesen legyengüljek és elsötétüljön előttem minden.Ezután az következett.A békés,nyugodt sötétség elfedte az arcomat.

Mikor fölébredtem a nap sütött rám és én feküdtem...egy ágyban...közepes méretű volt,puha,fehér,patyolat tiszta ágyneművel.Rajtam fehér hálóing volt.A szoba falai,naná,hogy fehérek voltak.A szoba tágas volt és én az egyik sarkában feküdtem.
A szoba közepén egy nagy asztal volt,amin egy váza volt benne egy rózsával.Körös-körül a fal mentén ágyak sorakoztak,amik már be voltak vetve,vagy nem aludt bennük senki.
A szobában összesen 5 ablak volt,ami nagyon bevilágította a szobát,mivel csak egy vékonyka függöny volt rajta.Nem tudtam,hogy hol vagyok.Elkezdtem kiabálni anyu után,de nem jött elő,mígnem meguntam és elhatároztma,hogy elindulok megkeresni.
Elindultam megkeresni az ajtót,sikeresen meg is találtam.Mikor kinyitottam,a meglepetéstől majdnem elájultam és nem kaptam levegőt...ott állt előttem az ifjú gróf,DANIEL...jézuskrisztus! Hogy kerül ide? Vagy én hogyan kerülök ide? Már nem tudtam,hogy mi ez az egész,de megint becsuktam a szemem és megcsíptem magam,de megint kinyitottam és ugyanott voltam és Daniel még mindig velem szemben állt.Nem tudtam,hogy mi ez az egész...
Ezt most azonnal meg kell tudnom.Elfelejtettem meghajolni,ezt most bepótoltam,de nagyon hülyécskére sikerült...Daniel nagyot nevetett ezen,de én nem találtam ezt olyan viccesnek.
-Maga hogy kerül ide?-csúszott ki a számon,még magam is meglepődtem,milyen gyorsan.Elég etikátlan kérdés volt,dehát...Daniel furcsa képet vágott aztán megint mosolygott.
-Én itt lakom...vagy is nem itt,mert ez a "Szolgálók Kastélya",hanem egy udvarral arrébb.
Nem is értettem semmit.Milyen szolgálók kastélya és milyen egy udvarral arrébb lakik?
-Nem értek semmit...legyen szíves mondja el nekem,hogy mi a csuda folyik itt!!!-vágtam rémült arcot,de ez most jelen pillanatban nem érdekelt.
-Hát még nem mondták el magának a szülei?-tette csípőre a kezét.
-Mit kellett volna nekik elmondani?-értetlenkedtem,mikor végre belekezdett.
-Hát úgy,hogy maguknak ugye porig leégett a házuk,és az Önök szomszédja egyből jött a palotába,hogy hadd költözzenek ide,mert nincs otthonuk.Az apám beleegyezett,de szolgálniuk kell.Az édesapja és a legnagyobb testvére fát vág a többi férfi szolgálóval és mi egymást,az édesanyja meg főz,mos a többi szakács szolgálóval,maga pedig takarítani fog.Jah és a kistestvérei segíteni fognak.Tehát ebbe a nagy házba,ahol most nemrégiben még aludt,a szolgálók laknak,ahonnan minden reggel átmennek és teszik a dolgukat a palotánkba,ahol mi lakunk.Ezt nevezik úgy hogy"Szolgálók Kastélya"...mikor kilépünk innen, egy udvar van és azután a mi palotánk.Tehát maga és a családja mától fogva itt fog lakni és dolgozni!De maga csak holnaptól,mert nagyon rossza állapotba került ide.Elájult és teljesen elvesztette az eszméletét,az apja a karjába hozta ide és gyorsan orvost kellet hívni,aki adott magának gyógyszert és nyugtatót és megkapta az ágyát!Üdvözlöm a mi világunkba!

Megfogtam az ajtófélfát,hogy el ne essek,mert egy halálos hullám végigszáguldott a testemen...amit az előbb mondott nem akartam elhinni,de újra végigpörgettem az eseményeket,akkortól,mikor a porig leégő házunkat bámultam és elképzelhető...sőt BIZTOS!,hogy igaz,amit Daniel mondott, mert nem álom nem lehet és képzelet sem.
Ez maga a rettentő VALÓSÁG!