2.fejezet- A jóslat beteljesedik

1950. július 13.-a, péntek van. Az itteni emberek nagyon babonásak voltak, mint ahogy én is. A családomban senki sem babonás, mindig is zagyvaságnak tartották a péntek 13.-ai babonát. Én viszont nem. Mindig is tudtam, éreztem, hogy egyszer történni fog valami velem ezen a napon, ami nagyon nagy hatással lesz rám. Dehát mindek is ez a beszéd??? Hiszen ilyen tényleg nincs? Tényleg zagyvaság az egész? A tegnap este az nagyon rossz volt....
-Hát te megint hol kóvályogtál, fiam?-kérdezte anya Sam-et, mihántst betoppant.
-Ööö..hát csak megnéztem a várost-hazudott vállrángatva Sam és bement a szobába.
-Anya, én megmondom neki,hogy máma kapni fog...jó?!-mondtam anyának miközben George-t fürdettem. Szerettem fürdetni, főleg George-t, mert hagyta magát...Mandy-t nem szerettem fürdetni, mert mindig nyavalygott. Mikor kész voltam, anya átvette tőlem az irányítást.
Bementem a szobába, ahol Sam is volt. És ekkor megmondtam neki.
-Sam, ha máma hazajön apa, kapni fogsz!-Sam nagyon hülyén bambult rám, tettette az arckifejezésével, hogy nem tudja miről van szó, de nagyon is tudta.
-Hé Hol(A Holly becézése-a szerk.), nem tudom miről beszélsz!-nézett rám még mindig bambán,miközben felállt és felém tartott, mikor odaért hozzám megállt, és végignézett rajtam, mintha csak egy uraság lenne, és lenézve nézne engem, mint a szegényembert. Persze az is voltam. De ő is az. Ezt nem igazán értettem. Utál? Skóciában sohasem utáltuk egymást, főleg nem Sammel. Sammel jöttünk ki a legjobban. Most meg utálna? De miért?
-Tudod nagyon jól, hogy miről beszélek, Sam.-ezúttal én is jól végigmértem.
-Nem tudom miről beszélsz, és azt sem, hogy miért akarsz nekem rosszat!-még mindig tettette az ártatlant.
-Hát jó, megmondom mi bajom van. Elegem van belőled az. Reggel miután apa fölkel és elmegy te is mindjárt elmész...és hova?...hát a kocsmába meg a nők után menni...mivel tudom hogy máma nem kellett bemenned dolgozni, mert a főnököd temetésre ment, és nem akart benneteket egyedül hagyni, ezért ma szabadságot kaptatok, hogy otthon többet tudjatok segíteni a családtagjaitoknak, dehát te azt már nem hallottad meg.Te nem tudod milyen sorsunk van?Rosszabb sokkal mint Skóciába volt.De te nem segítesz semmit,csak kocsmázol meg a nőket hajtod. Se fát meg szenet nem hordasz a csarnokból, nem segítesz a kútból vizet hordani, sem a testvéreinkre vigyázni.Milyen egy szélhámos, semmirekellő, gonosz, érzéketlen ember vagy te...-csak úgy tódultak ezek a szavak belőlem. Miután befejeztem olyan mérges arcot vágott, hogy azt hittem, ott azon nyomban nekem jön és megver. De ő visszavágott egy válasszal.
-Te még is mit képzelsz magadról? Ki vagy te itt? Én azt csinálok, amit akarok én már 18 éves vagyok, tudtommal nagykorú,amit a törvény is kimond. És mit osztogatod itt az észt te 14 éves kis mitugrász. Örülj neki, hogy eltartalak...-vitatkozott velem halálos bátorsággal.
Én ekkor már nagyon elememben voltam.
-Te tartasz el? Akkor én már meghaltam volna régestelen rég. Apa tart el bennünket, a pár pennyével, amit nagy keserves kínok közt keres meg, te meg a béred eliszod a kocsmába és még ki tudja mikre költöd el...úgyhogy jobb ha nem mondasz semmit,mert nagyon mérges vagyok.-és tényleg lángoltam a dühtől. At arcom, mint a tűz, olyan forró volt. Ő újabb válasszal állt elő.
-Jaj,de nagyon megijedtem tőled, te kis boszorkány...babonás kis boszorkány...holnap péntek 13, vigyázz nehogy valami balszerencse történjen veled...dárga kicsi boszokány-itt félbe szakítottam az üvöltésemmel.
-Hogy te milyen egy mocskos szemétláda vagy!!!...-de még be sem fejeztem, bejött apa a szobába.
-Hé, gyerekek mi folyik itt? Mi ez a nagy lárma? És ki beszél az előbb ilyen csúnyán?-nézett rám apa kíváncsian.
-Apa, csak tudod az van, hogy Sam megint nem segített nekünk semmit...reggel mikor te elmentél, azonnal elviharzott a kocsmába meg a városba csellengeni. Ugyanis máma nem kellet neki bemennie dolgoznia, mert a főnöke temetésre ment és nem hagyta ott őket egyedül. Reggel fél 6-tól este 7-ig...és most ezt megemlítettem neki, és neki áll följebb..apa légyszíves csinálj valamit, vagy ennek nem lesz jó vége, ha egyfolytában ez megy!!!
Apa végül elrendezte a dolgot. Sam-nek büntetést adott és megfenyegette, ha még egyszer le mer menni a kocsmába és nem adja oda bérét a közös kalapba, súlyos következménye lesz, és még a munkahelyéről is kirúgatja. Ekkor már belátta és meg sem mert mukkani. Mindezt anya nem hallotta,ő lenn volt vizet hordani. De még halkan odavetette Sam nekem, mikor már senki sem hallotta:
-Most remélem örülsz...légy boldog.-de láttam rajta, hogy igenis nekem van igazam és nem neki! Akármennyire is nem akarja. Tehát ezt történt tegnap. Ami ma történt, az még jobban megváltoztatott mindent. Tehát a ma történtek...
Reggel mikor fölébredtem, furcsa érzésem támadt. Valami nyugtalanító, valami természetfeletti, valami...megmagyarázhatatlan...de mégis furcsa. Először is anya még aludt. Én keltem föl legelőször.Senki sem ébredt fel rám. Sam itthon volt, és aludt kényelmesen, egyedül a saját ágyán.Kimentem a konyhába, és egy cetlit találtam a konyhasztalon. Apa írta. Ez állt benne:
"Drága lányom, Holly!
Anyád és tesvéreid ma nem kelnek korán...anyád mondta tegnap. Nagyon elfáradtak és nem bírnának fölkelni, de tudom, hogy te mindig fölkelsz. Ezért arra kérlek,hogy menj el a piacra és vegyél kakukkfüvet, mert George-nak kell, mert náthás, és fáj a torka. A kakukkfű meggyógyítja. Ott a pénz az asztalon, amennyit tudsz hozni abból a pénzből, annyit hozzál.
Szeretettel csókól, apád"
Még egyszer benéztem, hogy nem kelt-e fel valaki, de midnenki úgy aludt, mitn a bunda. George tényleg beteg volt, mert horkolt, őrá ez nem jellemző. Fogtam a pénzt, és már futottam is ki az ajtón, egyenes ki az utcára. Már reggel korán nagyon meleg volt. Az élet már javába ment. Emberek mentek mindenhol, persze csak szegények, pompás ruhába öltözött embereket egyet se lehetett látni. Miközben mentem a piacra egy kics, érdekes, furcsa házra ki volt ragasztva egy írás. Ez áltt rajta:
" Margaret Josephson, jósnő. Ingyen jóslás"

"Péntek 13.-a"-ötlött az eszembe hirtelen. Nem állhattam meg, hogy be ne menjek. Muszáj oda bemennem, megnézetem, mi lesz a sorsom. Persze erről nem szólok senkinek. Hiszen ez a nap nagyon furcsán kezdődött és babonás is. Erről nem szólok otthon, hiszen úgyis bolondnak tartanának, hogy ilyen őrültségeket csinálok. Ebbe még anya sem adott igazat nekem. Beléptem az ajtón. Egy kísérteties, majdnemcsak sötét helyiségben találtam magamat. Amint beléptem magam mellett egy asztalt láttam, tűzhelyet, edényeket, biztos ez volt a konyha. Mentem pár lépést és megláttam egy titokzatos ajtót, ami eltért a többitől. Boltozatos, kristáylokkal kirakott ablaka volt, sötétbarna ajtaja tele volt fura faragásokkal. Bentről nem lehetett semmit sem hallani. Bekopogtattam, megszólalt a hang, hogy "gyere" és én benyitottam. Elámultam a látványtól. Benn a szoba közepén egy nagy aztal, a közepén egy hatalmas jósgömb, a szoba fala citromsárga volt, mindenhol köpenyek, varázslatos italok, gömbök voltak.
-Szia, kedveském, miben segíthetek?-kérdezte a hölgy. Még meg sem néztem, hogy néz ki. Rajta is elámultam. Nem úgy nézett ki, ahogy elképzeltem. Azt hittem, ilyen vén, félelmet keltő aszonyság lesz a helyébe,de nem. Szőke haja leért a derekáig, kék szeme kedvesen mosolygott, karcsú és magas volt. Zöld köpönyeget viselt, így nem láttam, mi volt alatta. Most válaszoltam csak:
-Jó reggelt!Ööö...szeretném, ha jósolna nekem.-válaszoltam félénken mert féltem hogy mit fog szólni.
-Nem vagy te még ehhez egy kicsit fiatal?-vonta fel a szemöldökét. Az is szép, fekete, ívelt volt neki.
-Nem, 14 éves vagyok, legyen szíves! Kérem!-könyörögtem, még a tenyerem is összekulcsoltam.
A nő még gondolkozott és válaszolt.
-Jól van,nem bánom, ha ennyire akarod, de meg kéne tudnom a nevedet.-intett hogy üljek le. Odamentem és leültem...a pénzt a zsemebembe raktam, nehogy elvesszen. Még egy kérdésem volt.
-Ugye ingyen jósol, mert ha nem, akkor nem kérem!-szabadkoztam. A nő kedvesen rám mosolygott és válaszolt.
-Hát persze...mint a papíron is kinnt van a házamon. Hát akkor kezdhetnénk is.
Kicsit megijedtem és kedztem félni. Mi lesz ha valami borzalamst jósol. Már bántam, hogy bejöttem. De már nem volt visszaút!
-A nevem Holly McKanzie.
-Hát köszöntelek a jósdámban kedve Holly! Akkor talán kezdhetnénk is!
-Nyújtsd a tenyered!-kinyújtottam feléje, de még mindig égtem a félelemtől. Éreztem, hogy valami rendkívüli fog történni. Az érzésem beigazolódott. A nő 2-3 percig nézte a tenyerem és egyre rémültebb lett az arca. Majd levette a kezét a kezemről és mormolt valamit, utána a gömb előttünk elkezdett fényesen világítani, mint a petróleum-lámpa. Valamit megint mormolt, csak az én nevem értettem belőle egyedül, a többit nem. És ekkor megszólalt:
-Holly, veled valami nagyon nagy dolog fog történni, ami teljesen megváltoztatja az egész lényed és kihat mindenedre. És ami teljességgel lehetetlen ebben a világban. Arra akartam kilyukadni, hogy meg fogsz ismerkedni egy olyan fiúval, aki a te világodtól távol áll, teljesen más világ, tehát nagyon gazdag, pompában, fényben éll, de te...te...ilyen nem lehet...!-a nő ki volt kelve...én mostmár nagyon féltem majdnem elfutottam, de kíváncsi voltam, hogy én mit csinálok. Annyira féltem, hogy remegtem ,de azért mégis megszólaltam:
-Asszonyom...mi van vel...?-elcsuklott a hangom, és már nem tudtam beszélni.
-Sajnálom, hogy megijesztettelek, kedvesem, de amit láttam az teljesen lehetetlen, és még sosem láttam életemben ilyen jóslatot.-ő is remegett, de nem tudtam mit fogok ÉN csinálni. Mitől ijedt meg ennyire?
-Kérem asszonyom, mondja el!-kérleltem, mert már nagyon el szerettem volna menni.
-Holly, te bele fogsz szeretni abba a fiúba, és ő is beléd!-elsikítottam magamat reflexszerűen.
Margaret nem ijedt meg, mintha csak tudta volna,hogy ez lesz. Én meg őrülten kiabáltam:
-Maga miket beszél össze? Ez tényleg lehetetlen, maga bolond!!! Elhiszem, hogy miért adta ingyen a jóslást...mert őrültség az egész! És senki nem jön magához! Soha nem szeretnék bele egy hülye, gazdag, nagyképű fiúba! Maga egy őrült nő!-miután ezeket kimondtam kifutottam a szobából és még egyet sikítottam, mert a küszöbön ott volt Margaret fekete macskája, az fájdalamsan felnyávogott én meg szaladtam ki az utcára. Egyből a piac felé vettem az irányt. Úristen! Hogy mehettem be ilyen őrült nőhöz? Méghogy beleszeretek egy gazdag fiúba? Milyen badarság! Igazuk volt anyáéknak! Az egész babonaság egy nagy humbuk. Nemhiába adta ingyen a jóslált, hiszen nem járt hozzá senki. Ilyen bolond nőhöz ki járna? El kell felejtenem ezt az egész péntek 13.-át és nem a babonasággal foglalkozni. Nagyon meleg volt, számításaim szerint 39 fok volt. Elkedztem futni, mert mindjárt bezár a piac és még nincs meg a kakukkfű George-nak,aki már várja, hogy megigya a jó meleg, gyógító teát. Erre gondolva futni kezdtem és befordultam a sarkon, amerre a piac volt. De miután befordultam egy nagyon nagy ütést éreztem a fejemben...ezután elsötétült minden. Arra ébredtem, hogy sajog a fejem, mintha ezer kalapács ütné. Hangokat is hallottam de nem tudtam pontosan kivenni.
Valaki szólongatott. Az a hang kedvesen csengett a fülembe, ezért föleszméltem egy kicsit, de nem tudtam megmozdulni és a szemem sem nyitottam ki csak a hőséget éreztem magam körül a föld is nagyon forró volt, de egyszerűen nem tudtam még megmoccani sem. Ekkor megint hangokat hallottam, most erősebben:
-Milford, maga szerencsétlen, hogy lehetett ennyire ostoba!? Ideállt pont a sarokra, ahol akárki beleütközhet...maga nincs észnél. Most mit csináljunk? Elájult és nem ébred fel. Ráadásul egy szegényleány, nagyon gyenge, és nagyon erős ütés érte! Én 14 évesnek nézem. Megpróbálom felébreszteni. Hahó...ébredjen fel...!
A vállamat kedzte rángatni nem erősen, ekkor megfogta a kezem...nagyon meleg, puha, erős kéz volt ez, de nem fogta erősen a kezem,de éreztem,hogy erős az a kéz. Ekkor kinyitottam a szemem.
Amit láttam, azt hittem, csak álmodom. Egy kék szempár engem nézett kétségbeesve.Egyből fölültem. Azt sem tudtam hirtelen hol vagyok. Előrenéztem és magam előtt láttam egy lovaskocsit. De nem akármilyet. Egy előkelő lovaskocsit. Ránéztem az illetőre, aki az előbb szólított. Szőke haja ragyogott a napfényben, kék szemében ezer fény játszott, ami szebb volt bármilyen szivárványnál. Tollas előkelő kalapot viselt, és bugyros, ezüst, a kalaphoz illő,előkelő ruhát, és fekete cipőt. Mint a grófok. Te jó Isten! A gróf állt itt előttem, és nem hajoltam meg. Mikor ránéztem a lovaskocsira, már tudnom kellett volna, hogy kivel van dolgom. Fölálltam és meghajoltam, de eltántorodtam és elkapott. Ezt nem tehetem! Nem szabad illetlenül viselkednem! Nagyon jó volt abban az ölelésben. Egyből kijózanódtam. Megszólaltam:
-Elnézést kívánok,felség, többet nem fordul elő. Csak nekimentem a lovaskocsijának és megütöttem magam! Én ostoba, minek futottam?!-meghajoltam mégegyszer,de ekkor elkezdett hozzám beszélni.
-Semmi baj, nem maga tehet róla, a kocsisom, Milford pont a kereszteződésbe állt meg. Most nem lényeges a meghajlás, azonnal be kell vinnem a várba. Megsérült a feje, és nem tud járni. Daniel Srocge vagyok, William Srocge fia, 15 éves és gróf. És magát hogy hívják
-Felség, engem Holly McKanzie-nek hívnak,14 éves vagyok, 1 hete költöztünk ide a családommal. Nincsen semmi baj, nem kel bevinni a várba egy kis sérülés miatta egy szegénylányt.-mikor kimondtam ezt,olyan kicsinek és semminek éreztem magam egy ilyen felség mellett. A kocsisa, Milford, nyurga, barna hajú és szemű, szürke kocsisruhát hordó mber volt. Ő csak hallgatta és nézte, ahogy mi "beszélgetünk". Megnéztem magamnak az ifjú grófot jobban. És amit ekkor csináltam, azt sose kellett volna. Belenéztem a kék szemébe, ami ezer fénytől volt szikrázó.Gyönyörű volt. Ilyet még éltemben nem láttam.Ilyen gyönyörű szeme még senkinek sem volt. Nem bírtam róla levenni a tekintetem. Egymás szemébe néztünk vagy 1 percig és megszólaltam még mindg a szemét nézve:
-Nekem mennem kell, felség. Kérem bocsásson meg nekem!-és elrohantam. Olyan szélsebesen amennyire csak tudtam.Még hallottam, amit Daniel gróf mond a kocsisának:
-Gyerünk,Milford, mire várunk még, menjünk utána, nem hagyhatjuk elfutni, beverte a fejét,kitudja merre megy és még nagyob baja lehet! Induljunk!
Erre még gyorsabban futottam és egész elmémet lefogalalta Daniel kék szeme és maga Ő! Hát ezt abba kell hagynom. Nem ábrándozhatok, hiszen nem szerethetek bele egy grófba!!! Holly, nem vagy belé szerelmes!Ezt hajtogattam magamba,de minél inkább csak ezt hajtogattam,annál inkább csak ő járt a fejembe Futottam a piacra, megvettem a kakukkfüvet, és uccu, hazafelé mentem. Majdnem észrevettek, de én elbújtam egy fal mögé...ez a nap furcsa volt. De még furcsábban éreztem magam. Hazaértem. Már midnenki várt. De mérgesen néztek rám, mikor beléptem az ajtón. Megfagyott a vér az ereimben, és féltem.