Prológus: Egy szegény család

Holly McKanzie vagyok, 1936-ban születtem,14 éves vagyok most.Apám, Frederick McKanzie,anyám Emma Doyle.3 testvérem van:
bátyám, Sam McKanzie, 18 éves,húgom Mandy McKanzie10 éves,öcsém George McKanzie 6 éves.
Mi egy skóciai szegény,paraszt emberek vagyunk.De mivel skóciában háború tört ki,kénytelenek voltunk elhagyni a házunkat,ezzel együtt a hazánkat.Angliába költöztünk,azon belül Londonba,ahol az élet igen kegyetlen volt a szegény embereknek.Mi a szegényeknek is a legalját képeztük...persze nem csak m ivoltunk ennyire szegények,London lakóinak fele hozzánk hasonló sorban élt.Még csak egy hete vagyunk itt,de máris úgy érzem,hogy egy világ szakadt szét bennem.Nagyon hiányzik Skócia!!! Ott boldog voltam akkor is,ha szegények voltunk...nem nagyon vettem észre ezt...most annál inkább...ott volt földünk,amin tudtunk termelni,Londonban nincs...apának bérmunkásként kell dolgoznia, nagyon csekély fizetésért,amiből épp csak meg tudunk élni,anyám meg otthon marad velünk,és ellátja a ház körüli teendőket. Sam is dolgozik,ő egy kovácsműhelyben...de ő mindig elkölti mindenféle badarságokra a pénzét,és soha nem teszi bele a közös kasszába.Ő 18 éves de nem érti meg,hogy most,hogy Londonban élünk, még rosszabb a sorunk,mint volt.Nagyon ostoba...mindig részegen jön haza a kocsmából és a lányokat hajtja,ha éppen nem dolgozik.Anya és apa hiába szól rá...oda se neki.Mandy meg még kislány,csak azt látja maga körül,hogy valami megváltozott és hogy nemoitt lakunk,ahol máskor...George meg aztán még jobban nem ért semmit.Csak húzzuk magunk után...de ő megvan. Mindig anya után szaladgál...még neki jó!Én rengeteget segítek otthon...főzni,mosogatni,takarítani,tesóimra vigyázni...csak George-ra kell úgy kicsit jobban figyelni,Mendy megvan,de azért rá is kell figyelni.Most éppen nyár van,így nem kell iskolába menni.Skóciában nagyon sokat játszottunk a testvéreimmel.Most meg mindig veszekszünk.Anya nem volt enyire ideges,mint most.És apa sem.Minden megváltozott,amióta Londonban élünk.De ha nem jöttünk volna el,már minden meghaltunk volna,mert kivégeztek volna bennünket.Meg a rétek,a legelők,a friss levegő,a gyönyörű,napsütötte táj.Nem ábrándozom!Mert csak még rosszabb lesz.Nos hát London! A legszakszerűbb kifejezés rá: Borzalmak Városa.Íg emlegetik ezt itt.A szomszéd már elős nap átjött köszönteni bennünket.Ő is skóciai származású.De ők már 20 éve itt laknak.Skóciáról mesélt nekünk nagyon sokat.Ő is szeretett ott nagyon! Ő mondta nekünk először a "Borzalmak Városa" kifejezást Londonra.Még egy ilyen hely nem volt a világban.Persze voltak szörnyű helyek,de ennyir nem.Legalábbis Európába az egyik legborzalmasabb hely volt.Ezt magam is tapasztaltam,pedig csak 1 hete lakunk itt.2 napja Mandyvel és George-al mentünk körülnézni,és a belvárosba a szemünk láttára akasztottak föl egy embert.Mellesleg nem csinált semmit.Mert a tettes nem ő volt.De nem hittek neki,se a családjának:Én eltakartam George szemét,de Mandyét nem tudtam.És ő utána elkezdett sírni.Gyorsan hazamentünk és megesküdtem hogy többet arra nem megyünk.És még sok más ilyen borzalams dolgot láttam én magam.Azóta nem is hoztam a testvéreimet a belvárosba.Annyira nyomorban éltünk,mint még soha!Örülhettünk,ha kását ehetünk.Akkor már ünnepi ebédünk volt.Sokszor lemondtam a kenyérről,hogy George-nak vagy Mandynek jusson.Mert Sam vacsorára 3 karéj kenyeret evett meg tegnap,és mindeninek 1 karéj járna.Én odadtam George-nak az enyémet.Anya kérdezte én mit eszek,azt válaszoltam nem vagyok éhes,de közben meg úgy korgott a gyomrom,hogy azt hittem beleőrülök.2 napig ki kellett tartania a kenyérnek,és az nekünk nem volt elég...6-an voltunk.Vizet ittunk.Sokszor az sem volt,mert kiszáradt a kút...főleg most,hogy nyár van.Nagyon meleg van és félünk hogy kiszárad,és nem fogunk tudni vizet sem inni.Rettegés az életünk...de ez még csak a kezdet...ágy is csak 4 volt...így szűkösen fértünk el...na persze Sam megint jól járt,mert testes és nem férne el mellette senki,neki magának egy ágy jutot,nem kellett osztoznia mással. Én Mandyvel aludtam,George pedig anyáékkal.Minden napunk kész borzalom volt.Reggel,mikor m ifölébredtünk,apa már nem volt itthon.Már 5 órakor elmegy,és csak este 8-kor jön meg.Éppen hogy tudunk veel találkozni.Mi rendszterint 6 órakor kelünk.Anya kel legelőbb és felkelt midnenkit.George-nak sohasem akaródzik felkelni,mindig nyavalyog.Én szó nélkül felkelek.Megmosakszok és felöltözök.Apának midnig kell estére kell főzni valamit,mert nagyon éhes,reggel csak egy szelet kenyeret szokott vinni.Sikerült vennünk(bár az összes pénz ráment)egy csirkét a piacon.Apának elege volt a kásából,nem oltsa az éhségét.Most az egyszer kivételt teszünk.Persze Sam most megint jól jár.Nem kellett bemenni dolgozni,mert a főnökének temetésre kellett mennie,és őnélküle nem ér senki semmit.Elmet..hát persze...kocsmázni!Meg csavarogni!Este fog hazajönni!Apától kapni fog mert nekem is elegem van már abból,hogy semmilyen házimunkából nem veszi ki a részét,csak csavarog meg a kocsmába üti az időt!!!Jó,nem azt mondom,hogy főzzön,vagy takarítson,mert azt mi megcsináljuk anyuval,de vizet tudna fölhordani a kútból,és fát vagy szenet is tudna hozni a csarnokból.Egész délelőtt főztünk anyuval,utána mosogattunk és takarítottunk.Húztam föl vízet a kútból..nagyon nehezek.Szenet is hoztam...a mai nap nagyon nehéz volt.De a megérdemelt jutalom:a csirke,az ebédünk.Nagyon jól esett!!!Mindenki megnyalta tőle a tíz ujját!Apa is biztos ezt fogja tenni.De iyen jó is csakegyszer van az életben!Szóval az életünk gyökerestül megváltozott.De én próbálok azzal segíteni a sorsunkon,hogy én magam segítek,ha már a lehetetlen bátyám erre nem képes.Én nagyon félek...midnen nap egyre jobban...hogy mi lesz velünk!?Mert ha így megy tovább..áhh bele sem merek gondolni!!!De ami itt a lényeg,hogy most nagyon meg kell húznunk magunkat,hogy meg tudjunk élni!!!Anya minden megköszöni azt,és hálálkodik,hogy ennyit segítek neki.De ez csak természetes.Én már 6 éves korom óta segítek midnenben...akkro még nem tudtam ennyit.Mostmár tudok főzni,mosni,takarítnai,és van türelmem a testvéreimhez...kivéve persze Sam-hez.Mostmár betelt a pohár!Anyával megállapodtunk,hogy este szólunk apának!Biztos büntetést fog kapni...de már nagykorú,de most nem ez számít!!!Délutánra anya már nagyon elfáradt,pedig még mosni is kéne!Én megcsináltam helyette...ő pedig addig pihent.És miközben mostam a pataknál a ruhákat a szappannal,gondolkodtam.A grófokról.Máma miközben sütöttük a csirkét,a szomszéd néni átjött,és nagy mérgesen közölte velünk,hogy még 10 pennyvel többet kell adózni,mert a gróf, id.(idősebb-a szerk.-)William Srocge a fiának,az ifj.(ifjabb-a szerk.-) Daniel Srocge-nak születésnapi estét akar rendezni,és nem elég rá az ő pénze...Úristen!Mennyi pénzük lehet azoknak!1000000 font-ba kerül a keszülődés rá...az ifjú gróg még csak 15 éves...milyen nagyképű lehet..hiszen van is neki mire...fényűzés,pompa,szolgák,külön nagy,hatalmas ágy,minden..majdnem olyan mint a király...az ő parancsuk is beleszámít az ország kormányzásába.Ó csak egyszer találkoznék vele..alighanem megmondanám neki a magamét..óó...de azt nem szabad,mert felakasztanak,jó esetbe börtönbe kerülök!!...ÁÁÁ..hiszen a grófok és az előkelő uraságok nem járnak ki megnézni,hogy hogyan él a szegény ember...nem jönnek azok ki szinte sohasem(egy-két alkalmat kivéve) a kastélyukból.A grófók hatalams kastélya ott áll benn a belvárosba.Hát,bele kel nyugodnom,hogy soha nem mondhatom meg a grófnak a magamét,és soha még látni sem fogom!!! Akkor még nem tudtam,hogy holnap mi is vár rám! Az még jobban megváltoztatta a gondolkodásomat!